Bértörténelem

Valamelyik pesti antikváriumban vásároltam meg Fényes Samu A magyar revízió politikai, történelmi és gazdasági megvilágításban című könyvét. Jó hosszú cím, bennem kétséget csak az okoz, hogy nem lesz-e ez sok egyszerre.

Keresem a könyv meg a vállalkozó zseni adatait. A könyv eredetéről annyit közöl, hogy Új Magyarok Kiadó. Azt sem ismerem. Dátum nincs, de semmi vész. Vannak lexikonok, van világháló. Megtudom viszont a könyvből hamar, hogy a magyarok és inkább a románok őstörténetéről szól, becsülhetően magányosan és érdekes módon. Máris közelebb: „A magyar és a német történelemírásra vonatkozólag az az érzésem, hogy hazugabb a történelmük, mint a krónikásoké, csak megokoltabb” – nem kólint különösebben fejbe a megállapítás, hiszen minden gazda a maga lovát, lányát dicséri. Fényes Samu jogász, színházszakértő, történész, majd arra is sor került, hogy utolsó éveiben Bukarestbe rohant, ott „a román állam engedélyével” megalapíthatta saját kiadóját, az Új Magyarok nevűt.

Nocsak, helyben vagyunk, hiszen román kormány engedélyével Bukarestben 1935-ben nem volt nehéz ezt írni, ami fentebb. És alább: „A honfoglaló magyarok bejövetelükkor Erdélyben találták Gelout (Gyalu) egy laza, ellenállást alig kifejtő oláh fejedelemséget.” Ez már érdekes annyiban is, hogy Gyalu már átvett román helynév, és volt már fejedelemség! Janus Pannonius krónikásunk nyomában írja újra saját kedve és Bukarest éltető szurkolása céljával a román s magyar történelmet. (Bukarest engedélyt adott rá, ahogy a könyvkiadójára is, tudta jól, miért.) Továbbá „a magyar történészek leggyökeresebben bánnak el a román néppel”.

Mivel Fényes Samu következetesen román őslakosokról beszél a honfoglalás előtti időben, akkor meg kell keresnem az indító okait. Fényes Tállyán született 1863-ban, Bécsben halt meg 1937-ben. Jogot végzett Pesten, a nemzetáruló, gyilkos Tanácsköztársaság idején harcolt a keresztény vallás ellen, 1920 után börtönbe került. Szabadult, megalakította a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületét. És aztán Bukarest. Kiadói és lapszabadság stb.

Eredeti neve Feierlicht Salamon vala, de nem tesz semmit. Könyvében határozottan állítja, hogy a tótok hamarább itt voltak, mint a magyarok, a magyar honfoglalás idején már államalakulatuk volt. Akár a románoknak. Nincs ebben sok meglepő. Talán az, hogy Feierlich Salamon bértörténész a nevetség határáig bizonygatja bukaresti könyvében, hogy mindenütt, de mindenütt szervezett román lakosság létezett 896-ban, a honfoglalásunk idején és annak előtte.

Mostanság tudtuk meg román történelemből, írtunk erről is, hogy a románnak semmi köze Rómához, már a Római Birodalom, már Krisztus előtt élt a „ruman” nép és nyelv, tehát pofa be, Funarék legendái szerint Krisztus is itt született, a román földön… Feierlich-Fényes Salamon-Samu így képzelte el Bukarestben, román kormány jóváhagyásával a magyar revíziót, 1935-ben. Jól elvolt bukaresti lakosként, karrierje nem sérült, annak egyik betonalapja máig a magyar revízió történeti, politikai és gazdasági része.

Anélkül, hogy érintésnyire is közelíteném a románságot a Római Birodalomhoz, egy latin mondást idézek Vespasianus császártól. Pecunia non olet. Azaz: a pénznek nincs szaga. Mármint az eredete közömbös.

A Római Birodalomhoz legalább ez a császári figyelmeztetés közelíti a román politikát. Újjáírni a történelmet, azt lehet pénzért, s megy is az rendben. Ha valakinek kétségei támadnak, olvassa Fényes Samu és szellemtársai könyveit, akadnak garmadával. A mai áldott szent napig sem kérték számon azokat a kommunista és korabeli milliárdosokat, akik látogatóba jártak börtönökbe, arcul veregették a magyar rabokat, nyugtatván: ki lehet bírni. Fényes Samu gyűlölte a magyarokat, biztonságot keresett, és hol talált volna másutt jobbat, mint Bukarestben.

E percben jut eszembe: ha így dicsérem a könyvet, még talál új kiadót is mostanság! A pénznek nincs szaga…