Benkő Erika, az édesanya

Saját bevallása szerint az anyaság teljesen megváltoztatta, mások lettek a prioritásai, másképp gondolkozik, megváltozott a világképe. Hét közben otthonától több száz kilométerre végzi a dolgát, a közösség által rá bízott feladatát, de hétvégén minden idejét kisfiával tölti. Benkő Erikával, az RMDSZ háromszéki képviselőjével, a hatéves András édesanyjával a gyereknevelésről beszélgettünk.

Nem tartja magát szigorú szülőnek, nem ragaszkodik a szabályokhoz a szabályok kedvéért.
– A gyerekek visszatükrözik mindazt, amit a környezetükben látnak, ezért én azt vallom, hogy a legjobb gyermeknevelési módszer az, ha úgy viselkedünk, ahogy szeretnénk, hogy a gyermekünk viselkedjen. Ha otthon szépen beszélünk, bizonyára ő is szépen beszél majd, ha másokkal udvariasak és kedvesek vagyunk, ő is könnyen eltanulja a helyes viselkedést. Arra figyelek, hogy ő mit szeret, miben jó, soha nem erőltetem semmire. A legkevésbé sem hiszek abban, hogy terhelni kell a gyerekeket mindenféle korai fejlesztéssel, azt gondolom, hogy ami bennük van, az úgyis kibontakozik – állítja Benkő Erika.
Szidás, kiabálás helyett elbeszélget gyerekével.
– Hiába kiabálsz egy gyerekre, ha nem érti, mit csinált rosszul, vagy miért nem szabad azt tenni, amit tett. Megmondom a fiamnak, mit csinált rosszul, és miért nem szabad azt tenni, és ennek meg is van az eredménye, sokszor ő maga mondja, hogy „ezt ugye nem szabad, mert ez vagy ez történik”. Az egyetlen kivétel, amikor felemelem a hangomat, az az eset, amikor azt gondolom, esetleg kárt tehet magában, vagy másban.
Minden szabadidejét kisfiával tölti.
– Nagyon szeret játszóházba, uszodába járni, korzózunk, pizzázunk, fagyizunk együtt a városban. A lényeg, hogy ott legyek a közelében. Amikor Bukarestben vagyok, naponta többször beszélünk telefonon. Bármilyen ülésről kijövök, ha a családom hív, így a fiam tudja, hogy mindig számíthat rám. Az viszont tény, hogy nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, az ő segítségük az alapja annak, hogy nyugodtan tudom végezni a munkám, mert maximális biztonságban van – mondta.
Benkő Erikának kisgyerekes anyukaként választania kellett: elfogadja az RMDSZ felkérését, és képviselőként vállalja a bukaresti munkát, vagy itthon marad.
– Nem volt könnyű döntés. De én hiszek abban, amit csinálok, és tudom, hogy amíg dolgozom, a gyermekem biztonságban van, szeretet veszi körül. Azt gondolom, fontos az, hogy a politikusok szülők legyenek, mert a szülőket mindig aggasztja a jövő, és mindig azon vannak, hogy jobb világot hagyjanak örökül a gyermekeik számára – fejtette ki.
Meglátása szerint egy szülőnek az a feladata, hogy megtanítsa a gyermekének, mi a helyes, és mi nem az.
– Alapvetően arra szeretném bátorítani, hogy járja a saját útját, és fedezze fel ő maga a világot. Persze, szeretném, ha jó ember lenne belőle, jó magyar, ha szeretettel kötődne Székelyföldhöz. De mindezeken túl nem szeretném túlságosan befolyásolni. Egy szilárd és biztos alapot akarok adni neki, amire mindig építhet majd az életben. Arra fogom biztatni majd, hogy menjen, lásson világot, tanuljon, tapasztaljon, bővüljön a látóköre. A saját kultúránkat akkor értjük meg a legjobban, ha lehetőségünk nyílik arra, hogy összehasonlíthassuk valami mással. De arra is biztatom majd, hogy jöjjön haza, hozza haza a tudását, és boldoguljon itthon, mert azt gondolom, hogy egy olyan erős kulturális közösségnek a tagja lenni, mint a székelység, nagy érték.