„Élő házakra” vágyik sok háromszéki

Ahogy hallottuk, az öko-házak építtetése elég sok hozzájárulást kíván az építtetőktől, tulajdonosoktól: sok időt és fizikai munkát. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy a szalmabálák helyükre kerüljenek a (többnyire) fa létraszerkezetbe, vagy ahhoz, hogy az agyagból olyan bucikat formáljanak, amik végül egy falat alkotnak (akár más tartószerkezet nélkül). Mellesleg pedig így lehet alacsonyabb költségvetéssel házat építeni. Sokakat a szükség visz rá a legolcsóbb megoldások keresésére, például sok az elvált nő (és férfi is) azokon a műhelymunkákon, ahol a gyakorlati tudnivalókat oktatják. De az agyaggal való vakoláshoz, később pedig a karbantartáshoz is idő és fizikai munka kell: figyelem és törődés a ház iránt. Cserében ezek a házak, amelyeknek lényege (az kellene legyen), hogy a helyben adott és természet kínálta anyagokból készüljenek, lélegzenek, ideális klímát és nedvességtartalmat kínálnak: télen melegek, nyáron hűvösek, a falak beszívják a túl sok nedvességet, száraz időben kipárologtatják, „lélegeznek”.

A közönségből ilyen-olyan módon már sokan tájékozódtak az öko-építészet iránt, voltak akik már nekifogtak szalmabálaház-építésének, illetve környezetbarát anyagokkal való fal-, födém-, tető- vagy padlószigetelésnek. Bár ez a trend kívül esik a fősodoron, és néha a törvényeken is, Romániában ugyanis nehezen, vagy inkább sehogy nem engedélyeznek olyan építőanyagokat, vagy építési technikát, amelyek egyébként több évszázados épületekben fellelhetők, azaz kiállták az idők próbáját. Vannak persze természetes anyagokból előállított ipari szigetelőanyagok is (pl. gyapjú, farost, kender, ezek azonban drágák) Vállalkozó szelleműnek kell tehát lenni, de azok, akik ennek birtokában voltak az előadáson, újabb ötleteket kaphattak a még olcsóbb, még hatékonyabb szigeteléshez.

Németh Jánostól megtudhattuk, hogy a perlit (egyfajta vulkanikus üveg, amit hőkezeléssel pattogtatnak ki), nagyon jó szigetelő, csak párazáró fóliával kell védeni a nedvességtől. Ez fapadlók alá való, míg a vályogpadló (vagy döngölt föld) alá az ún. üveghab (románul: sticlă celulară) való. Kiválóan csökkenti a melegítésre használt energiamennyiséget a lakóház köré épített melegház, vagy a fűtést nem igénylő helyiségek is (pl. egy dombház esetében). Az is jó megoldás, ha az amúgy nem hőtartó agyagból két falat építünk, közöttük egy légréteggel.
Székelyföldön a csupán csömpölyegből (agyagbucikból – angolul és románul „cob”) készült ház ritka, Moldovában gyakoribb, noha Németh János szerint a legkézenfekvőbb és a legolcsóbb megoldás a telken levő agyagot felhasználni az építéshez. Erre alkalmas a legtöbb erdélyi területen levő agyag. A szalmabálaházak népszerűsége azonban feljövőben, Háromszéken már áll vagy folyamatban van körülbelül tíz és aki utánajár, az megtalálja hozzá azt a tervezőt is, aki hozzá hasonló szemlélettel, rokonszenvvel viseltetik az öko-építészet iránt.

Az előadás 30 napig majdnem teljes terjedelmében visszanézhető az Ifjúsági Iroda Sepsiszentgyörgy Facebook-oldalán, aki pedig Németh Jánossal szeretne kapcsolatba lépni, az a Construim case naturale Facebook- oldalon vagy a colibaverde.ro honlapon talál elérhetőségeket és a témával kapcsolatos hasznos információkat is.