„Egymásra vagyunk utalva”

– Az átlag médiafogyasztó könnyen elvesz a hírtengerben, a gyakran egymásnak ellentmondó nyilatkozatok között. Felvázolná a jelenlegi helyzet hátterét?

– Az orosz vezetés politikájáról kell beszélnem elsőként, arról a viszonyról, amit a környező országokkal kialakított, illetve az Egyesült Államokkal, a NATO-val – és ez nagyon összetett kép. A biztonságpolitikai, katonapolitikai stratégiákon, kihívásokon túl ott van az energiabiztonság kérdése az orosz gáz miatt. Ha az orosz álláspontot nézzük, a NATO terjeszkedését szeretnék minden eszközzel megelőzni, azt, hogy az Oroszország környéki államok: Ukrajna, Moldova, Grúzia csatlakozzanak, illetve, hogy a kelet-európai országokba további fegyverzetet telepítsen a NATO. Ezzel szemben áll az Egyesült Államok, a NATO-tagállamok, az EU álláspontja, miszerint a tagállamok biztonságáért mindent meg kell tenni, és ezért folyamatosan fejleszteni, bővíteni kell a meglévő egységeket Kelet-Európában is, illetve cél az is, hogy a védőernyő alá kerüljenek azok az államok, amelyek erről döntenek, szabadon választhasson Ukrajna és a többi ország is. Ez egy olyan feloldhatatlan ellentét ebben a pillanatban, amelynek nem látjuk a végkimenetelét, csak azt, hogy a Genfben folytatott tárgyalások sikertelenül értek véget. Továbbra is megvan az Ukrajnát érintő fenyegetettség, továbbra is csapatösszevonásokról beszélnek Ukrajna közelében százezres nagyságrendben, vannak források, amelyek ezt cáfolják – és nem csupán orosz források –, mások azt mondják, hogy egyik napról a másikra Ukrajnát lerohanhatják az orosz csapatok.

– Mit jelent mindez Románia, Székelyföld vonatkozásában?

– Romániának és a térség egyetlen államának sem érdeke, hogy feszültség vagy háború legyen a környezetünkben. Ahogy mondják: a béke sok pénzbe kerül, de a háború még többe, és ez nemcsak gazdasági értelemben igaz, hanem társadalmi, emberjogi megközelítésben is. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy egy fegyveres konfliktus megelőzhető legyen. Én azt gondolom, hogy ez az elsődleges érdeke Romániának, ezért tett hitet a NATO mellett, ezért ápol nagyon szoros szövetséget az Egyesült Államokkal, hogy a saját védelmét minél inkább biztosítsa. Nagyon erőltetettek azok az összehasonlítások, amelyek bármi módon is Székelyföldet vagy más régiót Európában az ukrajnai helyzettel összefüggésben felemlegetik. Ez megtörtént Jugoszlávia vonatkozásában is, amikor Koszovó kapcsán próbáltak meg egy ilyen nagyon erőltetett párhuzamot felépíteni.

– Melyek a lehetséges gazdasági következmények?

– A nyugati világ nagyon súlyos gazdasági szankciókkal fogja sújtani Oroszországot, amennyiben a fegyveres konfliktus egy következő lépését teszik meg, és Ukrajna keleti régióiba bevonulnak. Árnyalja a képet a már említett energiabiztonság: Európa az orosz gáztól függ. Németország fokozottan, hiszen bezárta az atomreaktorait, az egyéb megújuló energiákból származó termelés viszonylagos, gázerőműveket építenek, amikkel a kieső létesítményeket pótolják, és ezek működtetéséhez orosz gázra van szükség. Ezért jött létre az Északi Áramlat gázvezeték, amelyet még nem helyeztek üzembe, ez a konfliktus késlelteti az átadást. Ilyen nagy volumenű beruházás és energiaszállítás nem működhet úgy, hogy a két fél között nincs egy minimális bizalom és együttműködés, ezért a német külügyminiszter Kijevben és Moszkvában is elmondta a nyugati álláspontot, nyilván, Németországnak megvannak a sajátos prioritásai, amelyek a helyzet rendezését sürgetnék.

– Meglátása szerint milyen forgatókönyvekre számíthatunk?

– Mindenki számára egyértelmű, hogy a legeslegrosszabb forgatókönyvet, a tényleges fegyveres konfliktust minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni. Oroszország is inkább „hibrid” hadviselést folytat (Ukrajna internetes rendszerei, a migránskérdés Fehéroroszországban, a dezinformációs, fake news kampány, amelynek egy része bizonyítottan oroszországi vezényléssel jön Európába). És idézőjelben még mindig jobb, ha ilyen típusú támadásokkal kell számolni, ilyen eszközök vannak a hadviselésben, mint a hagyományos fegyverek. Egyértelmű, hogy tárgyalások útján kellene megoldani a konfliktusos helyzeteket, ám sajnos annyira polarizálódott a világ, hogy ezek a többoldalú, multilaterális közegek, a nemzetközi diplomácia fórumai nem működnek megfelelő módon. Ezért mindenki picit kapkod, mindenki a maga eszközeivel próbálja Oroszországot meggyőzni: a NATO, az Egyesült Államok és Németország is külön, Európa nem tud egységes hangon megszólalni. Ez nem jó, hiszen egymásra vagyunk utalva, és megoldást kellene találni, a zöld asztal mellett. Ugyanakkor én nem hiszem, hogy Oroszországnak érdeke eszkalálni az ukrajnai konfliktust, amelyet nem csak megnyerni nem tud, de a várható nyugati szankciók a teljes gazdaságát ellehetetlenítik.