„Bármi megihlet”

Az érdeklődőket Székely Géza, a tábor művészeti vezetője köszöntötte, a kiállító érdemeit méltatva. „Sárosi Csaba a kortárs grafika kiváló képviselője, akinek korunkról, társadalmunkról határozott véleménye van, és ezt korszerű grafikai eszközökkel adja tudtunkra.” A tárlatot méltató dr. Deák Ferenc Loránd megjegyezte, Sárosi Csabánál a grafikai műfaj és anyaghasználat hosszabb periódusra való kijelölésével együtt változik a motívumok átrendeződése, amelyben gyerekkori traumatikus élmények egyre elvontabb jelképiséggel bírnak, és egy apa nélküli familiáris történetsort a történelemtől túlingerelt társadalmi kontextusba épít be.

– Korai munkáin látható, hogy szétszakított családszilánkok is beékelődtek szúrótüskeként emlékezetébe. Nagyon érzékeny a társadalmi széthúzásokra, diffúziókra, feszültségekre, és ezekre nagyon élesen reagál – hangsúlyozta. Kiemelte, a rendkívül tevékeny grafikus alkotásaiban különböző periódusok figyelhetők meg, amelyekre egy-egy motívumkészlet eluralkodása, illetve az ahhoz társuló grafikai megoldás jellemző.
– Így például 2003–2007 között érdekes tusrajz-sorozatokkal gazdagította életművét, ahol fontos volt, hogy ő, az értelmiségi ember hogyan válaszol a kultúrára, a művészetre. 2017 óta sokkal tágabbra nyitja a kaput, és ezt a mostani sodrást, társadalmi átalakulást, az értékvesztést viszi papírra. Már nem az egyéni, személyes élmény a fontos, hanem, hogy a megélt tapasztalattal mit lehet elmondani a világról – vélte.

Hangsúlyozta, az alkotó művészetében egész jelképtár felvonultatható. „A korábbi képeken látható volt, mennyire központi a gyergyói vágyott otthont is jelentő repülő ház motívum, aztán a fenyőfa, hiszen számára mindig fontos volt a kritikusan, sok fájdalommal megjelenített erdélyiség. A fájdalom esetében mindig a Janus-arc, a kétértelműség, hiszen egy vigyorral minden elesettségből felemelkedik. Említést érdemel a Chaplin-motívum is, akinek csetlő-botló alakjával saját ars poeticáját vitte mindig a néző felé.”

Sárosi Csaba lapunknak elmondta, az utóbbi három év töredékét bocsátotta közszemlére, és hamarosan évfordulós kiállításra készül. „November 23-án töltöm be a hetvenedik életévem, és egy ideje tervezek egy egyéni kiállítást az Incze László Céhtörténeti Múzeumban. Bízom benne, ha a járványhelyzet is engedi, november elején megcsinálhatom.” Arra a kérdésünkre, hogy mi inspirálja, így válaszolt. „Bármi megihlet. Bármit látok, hallok, találok, valami gondolat születik belőle: lehet egy ingmárka-név, egy Mátyás-fiamtól születésnapomra kapott Navaja bicska, a készruhagyárba vonuló hölgyek vagy katonaságbeli élmény”.

Az eseményt a Gergely Tamás és Szóró Dorina által irányított, felsőháromszéki furulyacsoport előadása zárta.