Barátságmanók

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy kerek erdő. A kerek erdő közepén volt egy kis falucska, ott éltek a barátságmanók.

Székely Hírmondó

2021. július 30., 00:012021. július 30., 00:01

A manók minden nap találkozhattak egymással, mivel összekötötte őket egy híd. Minden nap tovább szőtték a barátsághálójukat, együtt játszottak, kézen fogva sétáltak, megölelték, megsimogatták bánatos társukat. Azonban egy nap borzasztó dolog történt. Eljött egy irigy, gonosz boszorkány, és lerombolta a hidat. A manók nem tudtak találkozni, ezért nagyon szomorúak lettek. Napjaik megváltoztak. Olvasgattak, verset írtak, kisállatukkal játszadoztak.

Egy nap a három manó elhatározta, hogy elmegy a boszorkányhoz. Mentek, mendegéltek, és egyszer csak elérkeztek a boszorkány kunyhójához. Félve léptek be, meg is torpantak, de tudták, hogy a falucska, népük sorsa múlik rajtuk, ezért összeszedve bátorságukat, megszólították a banyát. Megkérték őt, hogy építse vissza a hídjukat. A boszorka azt mondta nekik, hogy megteszi, hogyha kiállnak három próbát.

Kihúzni egy tollat az Aranysas szárnyából.

Megszerezni a hétfejű sárkány hálósipkáját.

Szőni egy gyémántrokolyát a boszorkánynak.

Gyorsan neki is láttak az első feladatnak. Elmentek az Aranysashoz, azonban észrevették, hogy ők nem tudják kihúzni az aranytollat, így hát megkérték a segítőállatukat, a bolhát, hogy bújjon a madár szárnyai közé. A madár vakarózni kezdett, így kiesett egy toll a fészekből.

Mentek tovább, és megtalálták a hétfejű sárkány barlangját, akiről tudták, hogy nagyon szereti az esti meséket, így a manók olvastak neki egyet. A sárkány elaludt, és a manók óvatosan levették a hetedik fejéről a hálósipkát. Visszatértek a boszorka házába, és nekiláttak megszőni a gyémántrokolyát. Képtelenségnek találták e próba elvégzését, így hát elmondták a varázsmondókát. Így szólt: „Szőni, szőni, folyton szőni, Holnapra már kész kell lenni.” Így még aznap elkészültek vele. A boszorkány úgy megörült a kincseknek, hogy rögtön vissza is építette a hidat.

A manók azóta is boldogan szövik tovább a barátsághálót. Itt a vége, fuss el véle, csapjon meg az ostor vége.

Gáspár Hanna, Kozma Rákhel, Szabó Rebeka, IV. C osztály, Váradi József Általános Iskola