Az üzenet

Ma van a marosvásárhelyi pogrom kezdetének évfordulója. A gyászos napé, amelyen a több hónapon át tartó magyarellenes rágalomhadjárat és uszítást követően a félrevezetett és leitatott, fejszékkel és husángokkal felfegyverzett, buszokkal és teherautókkal szervezetten a városba szállított Görgény-völgyi románok, valamint a hozzájuk csatlakozott csőcselék a békés magyar lakosságra támadt. Letépték a magyar nyelvű feliratokat, ütlegelték a járókelőket, megostromolták az RMDSZ székházát, súlyosan bántalmazták az ott tartózkodókat, és feldúlták a várost. Ráadásul mindez a karhatalmi szervek szeme láttára, hallgatólagos beleegyezésükkel.

Azóta bebizonyosodott, amit akkor csak sejteni lehetett, hogy a forgatókönyvszerűen pergő erőszakos cselekmények a hírhedt kommunista titkosrendőrség felbujtására és irányításával zajlottak. Ez viszont nem fordulhatott volna elő az ország vezetőségének tudta és rábólintása nélkül. Nem a véletlen műve tehát, hogy a hadsereg nem avatkozott az események menetébe, és csak március 21-e hajnalán rugaszkodott neki a rend helyreállításának. Azt követően, hogy az ellentámadásba lendült magyarok és segítségükre siető cigányok elkeseredett közelharc árán kiszorították a támadókat Marosvásárhelyről. Ugyanakkor az is érthetővé válik, hogy az öt – köztük három magyar és két román – halálos áldozatot, illetve több száz sebesültet követelő összecsapásoknak miért voltak csak magyar és cigány elítéltjei.

Amint a tragikus események felidézése bizonyítja, semmi új sincs a nap alatt, Románia 1990-óta íródó történelmében is hagyománya van a magyarellenes kirohanásoknak. Csupán a gyűlöletszítók személye változik, a sötét szándék viszont marad: megfélemlíteni, ellehetetleníteni és ezáltal kivándorlásra vagy önazonosságunk feladására kényszeríteni minket. Megvalósítása érdekében ítélték el és zárták rácsok mögé Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, gyalázták meg az Úz-völgyi haditemetőnket, csatolták el a Békási-szorost, és akarnak ismét megfosztani részben visszaszerzett köztulajdonunktól. Éppen ezért ne feledjük, hogy a minket ért támadásokat csak úgy verhetjük vissza, ha összefogunk és összezárunk, ahogy azt Marosvásárhely és környékének magyar ajkú lakossága tette 1990. március 20-án.