Az uszítás nem szünetel

A szentgyörgyi nemzetvédő akcióját követően remélhetőleg Simion György AUR-os elnök megnyugodott, hisz teljesített, és dolga végezetten – legalább június 4-ig, az előrelátható és soron következő Trianon-napi alkalomig – visszavonul a román etnokrácia frontvonaláról. Újfent sikerült a Román Köztársaság törvényei által szavatolt szabad szimbólumhasználatot (egy kisebbségi jogot) a magyarok erdélyi hatalom-átvételi kísérleteként, etnikai feszültségkeltésként és nyilván románellenességként leleplezni. S a kisebbségi magyar pártot terroristának nevezni, végül pedig a román nacionalizmus amolyan „túlfeszült lényeglátójaként” hitet tenni, hogy a valódi tét Erdély, ami a pedig a magyarok ármányai ellenére is Románia része fog maradni. (Jó kérdés, miként válhatott Romániában a ceaușista-rendszer hamis történelemszemlélete –nacionálkommunizmusa – és realizmusa mára a politikai lényeglátók meggyőződésévé).

No, de ha Simion úr szünetet is tart, az uszítás már nem feltétlenül. Az AUR beköszöntével ugyanis már nemcsak egyéni akciók és ambíciók, civil kurázsi és azzal járó bújtatott finanszírozás, hanem átláthatóbb és szervezett csapatmunka, fizetett pártapparátus tarthatja napirenden a magyar veszélyt, havi apanázsért, állami támogatásból. Az igyekezet intézményesült.

Így pl. harcostársa, a megyeszékhely szülötte, Tanasă Dániel egy friss parlamenti felszólalásában hasonló „lényeglátásról”, etnikai versenyről tesz tanúbizonyságot, Magyarország és az etnikai magyarok revíziós buzgólkodására hívva fel a figyelmet. Hogy a magyar támogatáspolitika végeredményben elidegenítik Romániától a Kárpát-medencét, sőt, a hatalomátvétel a székely megyékben már meg is történt, hisz a hegemón pozícióban levő etnikai szervezet, az RMDSZ uralja a helyi politikát, gazdaságot és közigazgatást is. S hogy ez a székelyföldi románok rendszerszintű elnyomását okozza (mások szerint a székelyekét is, de ez mellékszál).

A két AUR-os beszéde bár tartalmilag némileg különbözik, a magyar veszély közös magyarázó elemük, s alig különbözik fogalomrendszerük a hírhedt HarKov jelentésektől. Ez a magyar–román viszonyra nézve nem sok jót ígér, de hát legalább már nem az államelnök riogat vele. Őt többen hajlamosak komolyan venni.

Pozsony János Csaba