Az igazságnak ki kell derülnie

Az eredetileg április elején elkezdődött per áthelyezését a kézdivásárhelyi városi bíróságról a sepsiszentgyörgyi megyei törvényszékre Laczkó-Dávid Géza kérte. A közbirtokosság ügyvédje azzal indokolta a kezdeményezést, hogy a városi bíróságok szintje legtöbb 200.000 lejig terjed, itt pedig nyilvánvaló módon milliós nagyságrendről beszélhetünk. (A 3000 hektár erdő középárral számolva is 9.000.000 lejt ér – szerz. megj.)

A megyei törvényszéken ugyanezzel érvelt, míg az állam nevében fellépő pénzügyminisztérium képviselője a területi illetékességre hivatkozva azt kérte, hogy a pert helyezzék vissza Kézdivásárhelyre.
– A helyes besorolás meghatározza az ügy tárgyalásának további módját. Ha az ügyet a kézdivásárhelyi bíróság tárgyalja, fellebbezni csak a megyei törvényszékig lehet. Ha azonban az alapfokú tárgyalást a törvényszék tartja, akkor ennek döntését – ha szükséges – a brassói ítélőtáblán és a bukaresti legfelsőbb törvényszéken is meg lehet támadni – magyarázta akkor Laczkó-Dávid Géza.

Az illetékességi konfliktus eldöntése az ítélőtábla feladata. Az eredetileg augusztus 1-jén reggel 9-re meghirdetett döntésre elmentek a közbirtokosság vezetői, de a per mind „hátrébb csúszott” a napirenden, mígnem délután közölték velük, a bíró él azzal a lehetőséggel, hogy később, nem nyilvánosan, hanem elektronikusan közölje döntését, ami már akkor „gyanús” volt a jelenlévőknek.

Erre került sor kedd este: a jogerős ítélet szerint a per tárgyalására a kézdivásárhelyi bíróság illetékes.
– Nem tudom mindnek alapján döntöttek, és azt sem tudom, mi lesz. Nekem személyesen az a véleményem, hogy mindez csak egy díszlet egy előre megírt forgatókönyvhöz, minek az lesz a vége, hogy elveszik az erdőnket, csak ezt kellőképpen meg kell játszani, hogy hivatalossá válhasson. A legjobban attól fordul fel a gyomra az embernek, hogy – mint közismert – ebből a közbirtokossági tulajdonból több mint 1500 hektár erdőt odaadtak Vráncsa megyének úgy, hogy azok nem is kérték. Akkor – ha tegyük fel, ez az erdő valóban az államot illeti – mivel magyarázható, hogy az elcsatolt erdőrészt nem kérik vissza? – teszi fel a költői kérdést Lukács Attila.

A Láros kitermelőcégének vezetője szerint „a legrövidebbet a legszegényebbek húzzák”, hisz több száz kisnyugdíjasnak a megélhetést jelentette, hogy minden évben kapott egy-két öl fát és néhány száz lej osztalékot.

Brănduş-Dendyuk Szilveszter polgármester szerint „nem adhatjuk fel a reményt”.

– Az igazságnak előbb-utóbb ki kell derülnie. Nyilvánvaló, hogy az erdő nem lehet az államé, ehhez nem kell nagy jogi szakértelem. Itt viszont van egy nagyon jól felkészült ügyvéd, aki meggyőződésem, hogy kellő szakértelemmel felépített védőbeszédével meg tudja győzni a bíróságot arról, hogyha egyszer az ozsdolaiaknak van telekkönyvük, akkor ez az ők erdejük. 2019-ben élünk, az Európai Unióban, ilyen ügyet nem lehet eltussolni – mondja az elöljáró.

Az ilyenre szokták mondani: az Úr hallgassa meg.