Az egyik 19, a másik egy híján 20

Évek óta visszatér, hogy esztendő-fordultakor, jó néhány erdélyi magyar elkezd reménykedni, s adja a tanácsot, hogy hová kell állnia, kikkel kell szövetkeznie az RMDSZ-nek. Az ilyen javaslatokról lerí, gőzük nincs arról, hogy az ország irányítása körül mi a helyzet, és az egyik vagy másik politikai csoportosulás, esetleg országnagy mellé sorjázás mit is (nem) hozna ez erdélyi magyarságnak.

Mert hölgyeim és uraim, kedves olvasók, Romániában mindig hamu alatt lappang a túlzott nacionalizmus, ami bennünket illet, egyik párt sem jobb a Deákné vásznánál. Mindegyikben buzog a nagynemzeti érzés. Olyannyira, hogy függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobboldali, a magyaroknak még a legegyszerűbb jogokat sem adnák meg.

A Mentsétek Meg Romániát Szövetség levelet írt az RMDSZ-nek, hogy miért nem állnak az ellenzék mellé. Hát miként lehet együtt menetelni velük, mikor egyetlen olyan jogszabályt nem szavaztak meg, amely a nemzetiségek érdeke lett volna. Vagy ki tudna azon nemzeti liberálisok mellé állni, akiknek az elnöke, Ludovic Orban sorozatosan nagyromán szövegekkel hangoskodik, sőt énekel, másik vezetője pedig, a Băsescu alakította Demokrata Pártból jött és az akkori államelnököt, valamint csicskását, Elena Udreát dicsőítő Raluca Turcan, aki nem csak nemzetiség-, hanem polgárszomorító törvények szorgalmazója volt és maradt. A szocdemekről pedig ne is beszéljek. Hadügyminiszterük nem tudom milyen történelmet tanult, hogy szerinte Erdély számára nagyszerű volt a Románia általi annektálás, mert lehetősége teremtődött a gazdasági fejlődésre. Tudnia kellene, hogy éppen e nélkül ment volna teljesen tönkre az ország, amely egy gazdasági és pénzügyi krízis teljében volt. Nincs tehát olyan csoportosulás a román politikai palettán, amely az ország legendás történelmét akarná kijavítani, sem pedig a nemzetiségi jogokat, például az autonómiát, megadni.

Ne higgye senki, hogy a német származású, de románná vált államelnök, Klaus Johannis másképp gondolkodik, hiszen beszédeiben csak a románokhoz, azoknak is csak a rá szavazó részéhez szól, mintha ebben az országban más nemzetiségűek nem is léteznének. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy az annektálást Románia újraegyesítésének tekinti, mikor Erdély a múltban nem tartozhatott olyan államhoz, amely része nem volt soha, hiszen csak 1877-től létezik. Romániában tehát a helyzet változatlan. Folyik továbbra is a nagynemzeti csúsztatás, uszítás.