Az álarc visszaüt

Minap egy jó fertályórát ültem két méterre egy régi ismerőstől, amíg felismertük egymást. Kedvenc üzletemben pedig a kasszagép egy kétlejes vásárlásra is kéri bankkártyám PIN kódját, úgy látszik, nem ismer fel Zorro-maskurámban. Szavazáskor egy édes hölgyike annyit nézegetett, hogy már-már elpirultam, bár nem a szépségem miatt, hanem kétkedőn hasonlított össze a személyazonosságin virító énemmel.

Hüledeznek politikusok, politológusok és válogatott médiasárkányok az AUR sikerén, pedig pofonegyszerű. A kisember egyszer csak megunja a hivatalos szó-diarrheát, a rabszolgalelkű hajlongást bármilyen pillanat-hatalom előtt, és a vélemények központról irányítását. Ahogy a magyar közmédia karikatúrák karikatúrája lett (ha Brezsnyevnek lett volna egy M1-e, ejsze ma is hatalmon lenne), úgy errefelé, balkánabbra is valakik előírják, kit szabad meghívni egy vitaműsorba.

Az utolsókat rúgó Băsescu- és Ponta-pártocskák estéről estére vélekedhettek bármiről atomenergiától Trumpig és nyugdíjcirkuszig, a fiatal AUR-osoknak maradt az utca és a közvetlen beszélgetés az emberekkel. Leszögezem: semmiképpen nem vagyok szerelmes Șoșoacă ügyvédtündérbe, de engem is felháborított a kiszorításuk a közbeszédből. Az ő sikerük hasonlít a Jobbik magyarországi berobbanására, végük is hasonló lesz. Lefogadom, ezek a nagyszájú ifjak maholnap vén pénélések és pészédések cipőjét fogják suvikszolni.

Képmutatás? Nem most találták ki. A Jézus halálát követelő zsidó vezérek nem léptek be a „pogány” Pilátus palotájába, jaj, nehogy tisztátalanná váljanak a pészah-ünnepre. Gyilkosságra buzdítani, az nem volt tisztátalanság.
A Nyugat kőkeményen odacsapott, büntette az oroszokat Navalnyij állítólagos meggyilkolásáért (aki köszöni szépen, vígan él). Most, hogy az iráni atomtudóst távirányított géppuskával agyonlőtték (és nem él, az biztos), síri a csend. Nem tudják, kinek van a régióban ilyen haditechnikája. (Talán Szomáliának, Eritreának?)

Móricka morfondírozott imígyen: azt mondják, minden ötödik földlakó kínai. Mi öten vagyunk a családban: én, apu, anyu, Sanyi és Han Dun Vang. Melyikünk lehet kínai? Szerintem Sanyi.

Ui. Fele királyságomat adnám, hogy lássam, miként vicsorognak majd a maszk mögött az államelnök és eremdészes miniszterjelöltjeink. Vagy rajtunk mosolyognak?