Az a város már a múlté

A ma, március 8-án hetvenedik életévét töltő Bogdán László sepsiszentgyörgyi író, költő, újságíró tiszteletére szerveztek irodalmi estet kedden a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A meghívottak, a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld kulturális folyóirat munkatársai, Fekete Vince, György Attila, Lövétei Lázár László és Molnár Vilmos az ünnepi alkalomra írt műveikből is felolvastak.

A házigazda szerepét betöltő Szonda Szabolcs könyvtárigazgató felkérésére, elsőként Lövétei Lázár László főszerkesztő fogalmazta meg Bogdán Lászlóról a gondolatait, kiemelvén, hogy már indulástól külső munkatársa a folyóiratnak. Átlagon felüli termékenységének köszönhetően pedig írásaival és verseivel is folyamatosan jelen van benne, így nem véletlen, hogy születésnapja alkalmából a márciusi lapszámban megemlékeznek róla. Néhány évvel ezelőtt egy vele készítendő interjúra készülve, ha nem is az egészet, de tetemes részét elolvasta Bogdán hatalmas, negyven kötetet is túllépő életművének. Ezek sajátos szövegvilágát és hangulatát, valamint rendkívüli atmoszférateremtő erejét próbálta megragadni a kerek születésnap alkalmából A Bogdán László-névtár címmel neki írt és dedikált versben, melyet a továbbiakban fel is olvasott.

Amint önvallomásából kiderült, Fekete Vince a műveinek elolvasása után ismerkedett meg Bogdán Lászlóval, aki pártfogásába vette, és jó tanácsaival segítette az épen szárnyait bontogató ifjú költőt. E kapcsolatból pedig életre szóló barátság szövődött. Ő a Vaszilij Bogdanov (Bogdán László költői álneve): Lénával a Balcan szállóban című verssel köszöntötte mesterét.

György Attilánál az emlékezet ködébe vész ugyan az ünnepelttel való találkozás időpontja, azonban azt nem felejtette el, hogy az első, 1995-ben megjelent kötetét (Ki olyan, mint a Sárkány) annak idején ő mutatta be. Az est folyamán felolvasott írásából ugyanakkor kiderült, hogy tollforgatói pályáját kezdetben szintén az általa bátyámnak nevezett Bogdán László egyengette.

Molnár Vilmos viszont észben tartotta, hogy a szerinte félelmetes olvasottsággal és memóriával, valamint szinte természetfölötti munkabírással rendelkező Bogdánnal 1992-ben, a fiatal írók első árkosi találkozóján ismerkedett meg. Az ő ajánlásait követve pedig jómaga szellemi kincsestára is megszámlálhatatlan remekmű elolvasásával gyarapodott. Iránta érzett megbecsülését és háláját a Bogdán László csodálatos élete című humoreszk megírásával fejezte ki, melynek felolvasása derűt keltett a jelenlévők soraiban.

Szülővárosához való viszonyát Bogdán egy verse által érzékeltette, megjegyezvén, hogy Sepsiszentgyörgy egy régvolt szerelem vagy tengerparti napfelkelte emlékéhez hasonlóan fészkelte be magát a tudatába. Viszonylag sokat írt róla, de nem állt háborús viszonyban vele, mint a szintén idevalósi Csíki László. Az a város azonban, amivel a néhai barátja hadakozik, vagy amelyet ő is megörökített regényeiben, már a múlté, a valóságban nem létezik.