Aranykor – felkeléssel

Az „Erdély aranykora”-ként is aposztrofált másfélszáz év (1562–1711) a székelyek számára felkeléssel és annak leverése után korábbi szabadságjogaik korlátozásával kezdődött. Éppen ezért úgy vélem az új viszonyok közé való beillesztés-beilleszkedés mozzanataként is értelmezhető a lázadás és annak megtorlása, valamint az új jogrend kiépítése. Kivonatoljuk hát mi történt az ominózus 1562-es esztendőben a háromkötetes história alapján, ahogy azt Oborni Teréz összefoglalta.

Szapolyai (II.) János választott magyar királynak, akit mi inkább fejedelmi nevén János Zsigmondként ismerünk, fogas kérdést adott fel a történelem, s arra méltánylandó választ adott. Lemondott Habsburg (I.) Miksa javára a magyar királyi címről, és cserébe elismerték, hogy Erdély és a Partium fejedelme lehessen. E 100 négyzetkilométer területű, kb. 700–900 ezer lakosú ország az Oszmán Birodalom fennhatósága alatti vazallus államként létezett, számottevő, bár korlátozott önállósággal. A két nagyhatalom közé szorult állam kormányzása nem akármilyen ügyességet és szerencsét követelt meg, belső rendje a három rendi nemzet, a magyar, a szász és a székely szövetségén és egyensúlyán alapult. Különben a 16. század végén mai becslés szerint a lakosság 50–60%-a volt magyar (székelyekkel együtt) 25–30 %-a román, 8–10 %-a szász, több más apróbb etnikum mellett. A székely nemzet fontos pillére volt a belső rendnek, s ez pontosan a nagy hatalmi átrendeződés idején hirtelen összeomlott a halmozódó elégedetlenség nyomán.

Amikor Balassa Menyhárt elpártolt János Zsigmondtól, s az általa Moldva trónjára segített Despot vajda seregének vezérét, Székely Antalt küldte a székelység fellázítására, e törekvés Balassa Menyhárt támadó hadseregének hadadi győzelme (1562. március 4.) után sikeresnek bizonyult. Igen ám, de János Zsigmond megsegítésére megindult a temesvári és budai pasa, s ez meghátrálására kényszerítette a Habsburg párti erőket. A székely elégedetlenek akkor már gyülekeztek Székely Antal hívására Udvarhelyen, áprilisra nyolcezren lehettek, s nemzetgyűlésük úgy határozott fegyvert azok ellen fognak, aki szolgaságba akarják őket vetni. A szászokhoz küldött követeik azonban nem jártak sikerrel, sőt, bebörtönözték azokat.