Apróka eszponka

Baráti hangulatú beszélgetésen mutatták be Sepsiszentgyörgyön, az Angeló Caféban Máthé Kriszta Apróka eszponka című könyvét, amely az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége gondozásában, a nagyváradi Europrint kiadásában jelent meg. A kiadvány az elmúlt tíz év tanári tapasztalatait mutatja be, amelyet Frumószán élt át az író családjával, küzdve a magyar oktatásért.
Ha műfajilag kellene besorolni a könyvet, nehéz lenne – fogalmazott a bemutatón Kiss Bence, aki a szerzővel beszélgetett, és ahogyan a könyvet is nehéz besorolni műfajilag, úgy a beszélgetés is kötetlen maradt a régi, évtizedes barátságra való tekintettel. Máthé Kriszta újságírói, majd filológiai tanulmányokkal felvértezve döntött úgy 2006-ban, hogy a háromszéki vidéki oktatást moldvaira cseréli, így került Frumószára, hirtelen elhatározásból. Az ottani élet szépségeiről, tisztaságáról, olykor gondtalan, humoros, máskor nehéz időszakairól írt jegyzeteit időről időre olvashatták az érdeklődők a Facebookon, és most jött el az ideje annak, hogy ezeket az élményeket könyvvé fűzze. A könyvbemutatók sorának első állomását Sepsiszentgyörgy képezte, lévén ez a szerző szülővárosa.
A bemutatót felolvasásokkal színesítették, elsőként a Frumószára érkezés és az iskolakezdés nehézségeit elevenítette fel Kriszta, kiemelve, hogy odaérkezésekor nem tudta, mivel szembesül, mennyire nehéz lesz az, amivel találkozik mind a nyelvi küszöbök, mind a bürokratikus eljárások miatt. A frumószai iskola másként működik, mint a vidéki iskolák többsége, szó szerint „osztályfoglalást” kellett szerveznie ahhoz, hogy megtarthassa magyar­óráit, és bár volt egy pont, amikor úgy érezte, hazaköltözik, mégsem adta fel. Mint mondta, presztízskérdést csinált a magyarórából, mert aki oda járt, az pluszba kapott valamit a hagyományos oktatás mellett.
A színes történetek felolvasása során az érdeklődők képet kaphattak a frumószai piacról, amelyet minden vasárnap megtartanak, és ahol minden megtalálható a lila bazsalikomtól, az élő állatokon át, a kínai ruháig. Kriszta hangsúlyozta, a nehézségek ellenére is szerettek Frumószán élni, és a gyerekek is megkedvelték őket, sokat tanultak egymástól, de a legfontosabb, hogy sikerült az anyanyelvtanulás lehetőségének érvényt szerezni.
A szívmelengető történetek érdekes nyelvjárásban íródtak, román és csángó szavak egyaránt fellelhetőek a szövegben, illetve olyan esetek, amelyek nyelvi félreértésekből adódtak. Az Apróka eszponka kilenc részre tagolódik, és bár nem kronológiai sorrendben, de felöleli az elmúlt éveket. Máthé Kriszta és párja, Neagu Adrian jelenleg Szárazpatakon élnek, de nem hagyták ott végleg Frumószát sem, nyaranta visszajárnak tanítani a gyerekeket.