Anya-lánya kapcsolat bonyodalmában

A darabban egy szó szerint is kirepülni vágyó lány és az őt majdhogynem méhébe visszazárni kívánó anya kapcsolatába vonódunk be, amit árnyal a spiritualitáshoz való viszonyuk és egy megnyomorító baleset traumája. A produkcióról Tarjányi Krisztina előadóművésszel beszélgettünk.

– A Hinták című kamaradrámával érkeztek Kézdivásárhelyre. A darab egy kirepülni vágyó lány és az őt visszatartani kívánó anya kapcsolatát mutatja be. Az ötlet személyes tapasztalatokból fakadt vagy Lackfi János drámája inspirálta?

– A dráma sajnos egy igaz történetet dolgoz fel. Ezért mondhatjuk azt, hogy az élet inspirálta, mi pedig fontosnak tartjuk azt, hogy beszéljünk a szenvedésről, a szenvedéshez való viszonyulásról, az anya-lánya kapcsolat kihívásairól, az életadás és óvás hivatásáról.

– Melyik szerepet játszod a drámában?

– Én az anyát játszom. Nehéz feladat, hiszen nincsen saját gyermekem, de a darabot megnéző édesanyák visszajelzései inspirálják, alakítják a szerephez való viszonyomat, karakteremet.

– Milyen kérdéseket boncolgat a darab?

– Nagyon sok női téma terítékre kerül, de úgy gondoljuk, hogy két nagy téma áll a fókuszban: az anya-lány kapcsolat, annak szeretetével és konfliktusaival, és a már említett szenvedés, szenvedéshez való viszonyulás. Az anya-lány kapcsolat révén találkozhatunk a generációs különbségekkel, a féltés-elengedés, a majomszeretet, a szabadságkeresés tematikájával, valamint a férfiak hiányát jelző sajátos nevelési problémákkal is. Mindezt sok humorral fűszerezi Lackfi János. Megjelenik a hithez való viszonyulás, a hit érvényességének kérdése a különböző hétköznapi helyzetekben, az élet kisebb és nagyobb kérdései kapcsán. Az anya és lánya történetét időnként megszakítja egy-egy monológ, amelyek Lisieux-i Kis Szent Teréztől, illetve Avilai Nagy Szent Teréztől származnak. Egy olyan dimenzió jelenik meg általuk, amelyekkel minden előadáson megküzdünk, emésztgetjük, hogy vajon mit értünk ebből, mit tudunk felfogni.

– Mióta ismeritek egymást Enikővel, milyen a közös munka?

– Bár Enikővel mindketten csíkiak és mindketten színművészek vagyunk, nem ismerjük egymást régóta. A köztünk lévő közel tíz év sem segített abban, hogy egymás útját keresztezzük. Budapesten találkoztunk, a közös érdeklődés, életszemlélet hozott össze minket. Egyikünk sem hagyományos módon foglalkozik a színházzal, mindkettőnknek van más munkája is emellett, de mindkettőnkben megvan a vágy, hogy színházat csináljunk.

– Mi a legfontosabb számotokra az életben?

– Számunkra – Kariatida Kontraszt alkotócsoportként – nagyon fontos, hogy olyan nők életét, életerejét mutassuk fel, akik tudtak a hitükből táplálkozva nőiesen erősnek lenni. A kariatidákat azért választottuk az általunk képviselni kívánt irány szimbólumának, mert ezek a klasszikus szépségű, nemes tartású nőalakok jól láttatják azt, amivel azonosulni tudunk. Optimális egyensúlyt mutat teherhordó szerepük – tartópillérei egy-egy épületnek, akár az atlaszok – és finomságuk, erejük és szépségük a test és lélek harmóniáját mutatja.