Anya és nagymama

Fiatalon szülte első két gyermekét, aztán harminc is elmúlt, amikor újra anya lett. A kilencedik osztályos Miklós és a ma már felnőtt Botond és Ágota között 15 év a korkülönbség, ennek ellenére a testvérek nagyon ragaszkodnak egymáshoz.

– Ágó nagyon lelkes volt, első pillanattól fogva örömmel fogadta a hírt, hogy kis testvére születik. A nagyobb, Boti tizenegyedikes volt akkor, ő sokkal tartózkodóbb volt az elején, de hamar megbarátkozott a gondolattal. Amikor Miki megszületett, öröm volt látni, a nagyok milyen szeretettel viszonyultak hozzá. Miki rengeteget tanult és tanul a már felnőtt testvéreitől – mesélte Bereczki Kinga.

Az idő múlásával, a tapasztalatszerzéssel a gyereknevelési elvei is változtak.

– Talán egy kicsit türelmesebbé váltam. Úgy érzem, sokszor túlzottan voltam szigorú, főleg Botival szemben, és ezt a tapasztalatlanságom számlájára írom. Húszévesként nem bíztam annyira magamban, úgy gondoltam, erre a feladatra is készülni kell, így sokszor a könyvekben kerestem a megoldást. Ma már tudom, ezt nem könyvből kell tanulni. Bennünk van, már a legelejétől fogva, csak bizalommal kell kezelni, és a természetes tudás felszínre jön. Ma már most sokkal inkább a megértésre, megértetésre fektetem a hangsúlyt – tette hozzá.

Meglátása szerint sokkal fontosabb, hogy meggyőződésből tegyen valamit a gyermek, mint elvárásból, megfelelni akarásból, mert így lesznek saját céljai.

– Fontos az önállóságra való nevelés, a példamutatás, hogy megerősítsem benne az igazi értékeket: legyen igaz, igazságos, kitartó, tisztelettudó, segítsen, figyeljen másokra is, mondjon igazat. Ezek az igazi kincsek, amelyek segítik őt az életben, hogy boldog legyen. Ez a legtöbb, amit szülő gyermekének adhat – mondta.

Nem a jegy a fontos, hanem az, hogy a gyerek a legtöbbet hozza ki magából. Legyen kitartó, tapasztaljon felelősségérzetet, a tanulással fejlessze azokat a készségeket, amelyekkel boldogulni tud az életben.

– A jegy nagyon viszonylagos: mindig függ az értékelőtől. Sokkal fontosabb, hogy mi tudjuk, mire képes a gyermekünk és ösztönözzük, segítsünk neki abban, hogy megvalósítsa saját magát. Nem, amit mi akarunk, hanem az ő álmát.

Tavaly februárban megszületett unokája Zakariás Zorka.

– Három gyermeket szültem, de igazából most tapasztaltam meg, hogy mit jelent méltósággal megszületni. Az egész folyamat csodálatos harmóniájában, az édesanya, édesapa és a gyermek hármasságában, szeretettel és szeretetben érkezni meg erre a világra. Soha nem felejtem el ezt a pillanatot. Hála Istennek, van alkalmam és lehetőségem gyakorolni a nagymamaságot, sőt, sokszor úgy érzem, mintha Zorka a negyedik gyermek lenne a családban. Ágó szívesen bízza rám, ránk, nem sajátítja ki magának, mert tudja, hogy a családi közösség milyen fontos a kicsi számára a fejlődésében – fejtette ki.

Az évek során arra törekedett, hogy a munkát, a karriert és a családot egyensúlyba hozza.

– Még most is ezen dolgozom. Nem mindig sikerrel, bevallom. Odáig már eljutottam, hogy otthon nem beszélünk munkahelyi dolgokról, de a munkaidőm sajnos, továbbra is a családi idő rovására megy.

Arra a kérdésre, hogy ha a 20 évvel ezelőtti énje végignézne az életén elégedett lenne-e, mosolyogva bólint.

– A 20 évvel ezelőtti énem minden bizonnyal. A mostani, nem tudom. 50 év után a helyzet megváltozik. Már nem a siker mozgat, sokkal inkább a belső értékek irányába mozdulok el, és azok kötik le a figyelmem. Valószínű, egy új élet kezdődik… Hogy mi lesz 10–20 év múlva, nem tudom. Ha nem leszek egyedül, és sokan lesznek körülöttem, akkor boldog leszek.