Álmunk: az autópálya

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

B. Kovács András

2022. április 27., 00:032022. április 27., 00:03

Az amerikai óriáscég azt ígérte a szerződésben, hogy 2012-re megépíti Várad és Brassó között az erdélyi autópályát, s ebből el is készült egy ötven kilométeres szakasz Gyalu és Aranyoslóna között. Máig ennyi, mert a közelében épült, harminc valahány kilométeres újabb pályarész nem ér össze vele – nehogy legyen egy közel száz kilométeres alkalma az autósoknak a száguldásra. Nem titok, hogy az autópálya felére csökkenti a nagyvárosok elérhetőségének idejét.

Nyargalhatunk Romániában másutt is, de ott is csak szakaszonként, összefüggő, határtól határig és határon túli nagyvárosig tartó, vagy, urambocsá’, az évtizedek óta összefüggően létező európai hálózatig nyúló autópályánk nincs. Magyarán: a rendszerváltás utáni harmincharmadik évben sem kapcsol minket a sebesség hullámhosszán semmi közvetlenül az európai tempóhoz. A fejlesztési szintekhez, az ottani világhoz, a fokozottabb ritmusú forgalomhoz és nagyobb sebességű szállításhoz. Szóval három évtized nem volt elég ahhoz, hogy felvegyük a nyugati tempót, hogy az oda- és ideutazást, a javak, a tőke és a személyek áramlását igazán akadálytalanná tegyük.

Aki figyelemmel kísérte a folyamatot, annak nem kell bizonyítani, hogy az európai vérkeringésbe való bekapcsolódást nemhogy segítette, inkább fékezte a politikum. Nem ok nélkül emelt szabotálási vádat is a sajtó, a történések megerősíteni látszottak e vádat nem egy esetben.

Tényleg: érdekében állt volna a kormányoknak az autópálya-építés időszakos kisiklatása? Nagyon valószínű, ezt abból is látni, hogy ahol van, ott is csak belső, elszigetelt szakaszokon épült egy-egy félszáz kilométer. Vajon miért? Nem ok nélkül hisszük, hogy a nyugati tőke behatolását kívánták ezáltal lassítani, gáncsolni, késleltetni, bizonyos belső régiók fejlődésével egyetemben. Kinek az érdekében? Ezzel szolgálták volna a belső tőke megerősödését? Netán protekciós helyzetét?

S hogy közben az ország késleltetett haladása miatt négy- és ötmillió közötti munkaerő-veszteség (lásd a demográfiai katasztrófával felérő kivándorlást) érte Romániát – az kit érdekel?