Adyról másképp

Nézem a képeket, s közben ízlelgetem a verscímeket. Nehéz, de roppant érdekes feladat elé állították önmagukat az öntevékeny képzőművészek: úgy értelmezni a magyar irodalom kiemelkedő alakját, hogy magát a verset egészen közel vigyék a képet értelmező nézőhöz, valamit felmutatni Adyból, amit talán csak az értő és érző művész tud elénk tárni.

Péter Sándor

2019. május 06., 00:072019. május 06., 00:07

Azt tudjuk, hogy a versre írt zene milyen jó szolgálatot tehet magának a szövegnek, s így vagyok én most ezekkel az Ady-versekre komponált képzőművészeti alkotásokkal is. Belerángatnak egy olyan sejtető és sejthető világba, amelyet talán csak az tud magáénak vallani, aki felvállalja Adyt a maga ellentmondásosságával, elfogadja Őt, a nagyra tartott zsenit, de a kiátkozott lázadót, lázadásra szítót is. A nagy költők – márpedig Ady az volt! – vigyáznak arra, hogy minden szavuk megrázza az olvasót, a kötet- és verscímek önmagukban is belénk nyilalló érzelmeket szítanak, s ha eddig valaki úgy gondolta, hogy a verset csak mondani lehet, esetleg énekelni is, most meggyőződhet arról, hogy más lehetőség is kínálkozik a költemények hangulatának, üzenetének felkorbácsoló továbbítására.

Több mint harminc verset válogattak össze, illetve választottak ki a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművész Szövetség tagjai hangulatkeltésre, s milyen érdekes: egyetlen darab sem ismétlődik! Belopózik többek között Párizsba az ősz, nem menekül az élet, a kalapos Léda többször is elénk áll, mint maga a költő is, az avaron megtörténik a héjanász, a szent madarak is ott röpködnek körülöttünk. Meg-megállunk a tenger partján, és közben megjárjuk magunkat a Tisza-parton is, hajóra szállunk, kígyófejű halak úszkálnak mellettünk, titkos csókok csattannak. Nem enged magától a dúló Élet, s a Halál árnyékában, az Istenhez hajolva készülődünk a soha el nem mulasztott Karácsonyra, és ha meg is hal felettünk, bennünk a szivárvány, a tavaszi víg ünnepek helyére billentik egyensúlyt vesztett önmagunkat. A megbocsátó Hold aranysugarában őrizzük kedvesünk szemét, fogjuk a kezét, és aztán mint Góg és Magóg fia, belekiáltjuk a ködbe, hogy minden halálvirág ellenére él a szerelem, ég a csók, és tombol a tavasz!
(A kiállítás megtekinthető a Kónya Ádám Művelődési Házban.)