A szellemi élet ékkövei

Aki követi a híreket, az jól tudja, hogy az elmúlt decemberben töltötte be 30. születésnapját a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Hosszú vagy rövid időszak ez? Vegye ki-ki úgy, ahogy érzi, ám ha betekintünk hasonló szerveződések történtébe, rögtön kiderül, hogy nagyon kevés élte át ezt az időszakot megtorpanás, kimúlás nélkül.

Péter Sándor

2022. március 15., 00:162022. március 15., 00:16

Ennek a fennmaradásnak egyetlen felemelő jellemzője van: a következetesség, az újabb és újabb kihívások felvállalása, az olyan helyszíneken való fellépés, amelyek meghatározóknak bizonyultak nem csupán a pedagógusok, de a szélesebb társadalmi területeken is. És pontosan ez tartotta magas szinten mindenkor ennek a szervezetnek a forró, tevékenységgel dúsított hangulatát, mert érdekes módon a különböző oldalakról érkező felkérések közül főleg az oktatást célzó megkeresések felkarolásával vívta ki a maga számára előnyös pozícióját, amelyek nyomán – ezt bátran állítom – a romániai, sőt a Kárpát-medencei magyar szellemi élet és munka talán legmeghatározóbb ékkövének tekinthető.

A három évtizedre való visszapillantás sem marad majd el, jelenleg viszont rendkívül fontosnak és a szervezeterősítőnek tartom azt az eseményt, amelyre március 11–12-én került sor. Első nap a régóta megálmodott, mára elkészült wellness-központ és tanuszoda felavatása történt meg megérdemelt ünnepség keretében. Másnap aztán egy másik felemelő mozzanat következett, a tavalyi Ezüstgyopár díjak átnyújtása. A járvány csak elnapolni volt képes, de meggátolni nem azokat a kézfogásokat, amelyek ilyenkor, ilyen alkalommal ideillenek.

Ha leszűkítjük a kört, azt mondhatom, harminchét boldog ember – köztük a hat háromszéki (Orbaiszékről Gazda József, Szabó Etelka, Erdővidékről Barabás Ildikó, Felsőháromszékről Kész Ildikó, Alsóháromszékről Nagy Gábor és Fekécs Károly) – nevetett össze ezekben az órákban. És nyilván azok is, akik akadályoztatásuk miatt nem lehettek jelen, de ez a mosoly és öröm ott leolvasható volt azoknak a jelentős számban érkezett családtagoknak, barátoknak arcán is, akik elkísérték kitüntetésre javasolt hozzátartozójukat. A szovátai vegyes kar fellépése, az ilyen alkalmakkor mindig elhangzó Kodály-mű igazi örömnappá varázsolta ezt az egyébként zimankós tavaszkezdetet, éppen március tizenötödike előestéjén.