A székely-magyar kultúra nagykövetei

– Igazgató úr, melyek voltak a mögöttünk hagyott esztendő legfontosabb eseményei a múzeum életében?

– Első helyen emelem ki Gábor Áron ágyúja és a hozza csatlakozó kiállítás bemutatását a budapesti Hadtörténeti Múzeumban (képünk), amelynek nagy jelentősége van, hiszen a székelyföldi és az anyaországi múzeumok között eddig egyoldalú volt az együttműködés. Mi ugyanis csak hoztuk onnan a kiállításokat, de a birtokunkban lévő szellemi kincseket náluk nem mutattuk be. Most megtört a jég, és a Székelyföldön, Erdélyben, Bukarestben szervezett tárlataink után névjegyünket a magyar fővárosban is letettük az asztalra. 

– Eddig miért nem volt erre lehetőség?

– Gábor Áron ágyúját számtalanszor kérték tőlünk, amióta hazaérkezett, de nem foszthattuk meg huzamosabb ideig az állandó kiállításunkat tőle, hiszen a Kós Károly tervezte székházunk mellett a múzeumunk legfontosabb kincsét képezi. Az épületeink felújításával és korszerűsítésével azonban alkalom nyílt az ágyú utaztatására, ami a magyar-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzésében is fontos szerepet játszik. Annál is inkább, hogy kénytelenek voltunk rádöbbenni, széles körben még most sem ismernek minket kellőképen odaát.

– Lesz-e ennek folytatása?

– Igen, ugyanis a Lészen ágyú címet viselő kiállításunk fővárosi sikerét látva a szegedi Móra Ferenc és a kecskeméti Katona József Múzeum is kifejezte óhaját az anyag bemutatására, de bejelentkezett Veszprém és Nyíregyháza is. Fogadókészségben nincsen tehát hiány, így ezen az úton szeretnénk tovább haladni, és a fajsúlyos anyagaink megmozdításával a székely-magyar kultúra nagyköveteivé válni. Nem elégedhetünk meg ugyanis a birtokunkban lévő tárgyak fotókon való bemutatásával. Már csak azért sem, mert az anyaországi partnereinktől kapott anyagi és szellemi támogatást kötelességünk tőlünk telhető módon viszonozni. Az elmúlt esztendő nagy fegyvertényeként könyvelhetjük el továbbá a budapesti Vigadóban Panteon címmel megnyílott kiállításunkat is, amely a képzőművészeti gyűjteményünkben található alkotásokból nyújtott ízelítőt. A felsoroltakon kívül itthon is számos sikeres rendezvényünk volt, ami számok tükrében éves szinten ötvenezer, nálunk megfordult látogatót jelent. Ugyanakkor fokozott figyelmet szentelünk a Baróton, Csernátonban, Kézdivásárhelyen és Zabolán működő alegységeinknek, valamint a közelmúltban állományunkba került Magma kiállítótérnek is.

– A Gyárfás Jenő Képtár vonatkozásában történt-e előrelépés?

– A minket működtető megyei önkormányzat megtalálta az átalakítása és felújítása befejezését megtervező szakembereket, akik már az elképzelésüket is felvázolták. De elmozdult a holtpontról a mellettünk található, Romkert néven ismert 40 áras telek felhasználásának ügye is. Ide kiállítótereket, látogatható raktárakat és múzeumpedagógiai tevékenységet álmodtunk. 

– Mik a jövőre vonatkozó fontosabb terveik?

– A felújítás idejére rendelkezésünkre bocsátott Lábasházban márciustól meg szeretnénk nyitni a kiállítóteret, ahol egy képzőművészeti központú tárlattal fogunk tisztelegni az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt. Utána pedig II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk alakjához fűződő kiállítást fogadunk a budapesti Hadtörténeti Múzeumból, majd az utóbbi időszakban birtokunkba került értékeket helyezzük közszemlére.