A szabadság ára

1848 óta minden március 15-én a szabadságról szokás elmélkedni. Akkor mondta Kossuth, hogy „egy nemzetnek nem halandó ember, de maga a mindenható Isten sem adhat oly jótéteményt, mely megérdemlené, hogy érte díjul szabadságát adja.” Ma azonban már azt a kérdést is érdemes feszegetni, hogy megérdemeljük-e ezt a szabadságot, mihez kezdtünk vele, és mire használjuk a jövőben. Vajon arra hatalmaz-e fel bennünket, hogy mindig azt tegyük, ami jó és könnyebb nekünk?

Mert például hiába harcolunk ki a román parlamentben minél több jogot az anyanyelv-használatot illetően, ha nem teszünk meg mindent ezek érvényre juttatásáért. Ha a hétköznapok során senyvedni, kopni, korcsulni hagyjuk a nyelvünket. Hiába követelünk minél szélesebb hatáskört az önrendelkezés terén, ha a már megszerzett eszközöket sem használjuk célszerűen, nem vagyunk képesek saját jövőt szabni magunknak. Vagy hiába küzdöttünk és küzdünk jelenleg is azért, hogy minden magyar gyereknek joga legyen magyarul tanulni ebben az országban, ha az egyéni érdeket, vélt előnyöket hagyjuk győzedelmeskedni az együvé tartozás érzése felett, az ezzel járó kötelezettség vállalása helyett.

Szülővárosomban, Medgyesen, ahol többen élnek magyarok, mint Kézdivásárhely lakosságának negyede, egyetlen magyar tannyelvű osztály sem indul a következő tanévben. De ugyanez a helyzet az egész Szeben megyében, ahol az idén mindössze 12 nyolcadikos diák végez magyar általános iskolát, és még sok olyan helyet tudnék felsorolni az országban, ahol jelentős számban élnek magyar gyerekek, és akiknek nem magyar tannyelvű iskolát választanak a szüleik. Pedig lenne rá törvény adta lehetőség, hiszen nem lábat lógatni mentünk és vagyunk Bukarestben.

A szabadságot nemcsak kivívni kell, hanem meg is kell tudni becsülni. Ápolni, dédelgetni, el nem engedni. Ha csak egyetlenegyszer is eláruljuk, akkor az – egy régi, de naponta fülemben csengő aforizma szerint – azt jelenti, hogy végleg legyőztek. És akkor válunk csak igazán rabokká.

Rabok legyünk vagy szabadok?

A történelemben mindig észrevétlenül mentek végbe az igazán nagy változások. Ne hagyjuk, hogy a szabadságunkat kizsákmányolják. Lassan, észrevétlenül…

Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere