A rabok élnek a lehetőségekkel

Az elhangzottak alapján kíváncsiak lettünk, milyen nagy horderejű ügyekre milyen megoldásokat találtak, de nem egészen azt a választ kaptuk, amire számítottunk. Romániában minden kérelemmel (petícióval) vagy panasszal a parlamenthez fordulhat az a személy, aki alsóbb szinteken nem talál meghallgatást, vagy nem kap megfelelő választ a problémájára. Mint Könczei Csaba lapunknak elmagyarázta, a procedúra szerint három jogász foglalkozik a bizottsághoz érkező petíciókkal, ők derítik fel az előadott eset jogi hátterét és megoldásának lehetséges módozatait, tulajdonképpen a háromtagú parlamenti bizottság csak megszövegezi a választ a kérelmezőnek, vagy felkér erre egy illetékes intézményt.

Igazából kevés a nagyobb társadalmi hatóerővel rendelkező kérelmek száma. Erre egy nem olyan régi példával szolgált: petícióban azt kérték, hogy ne kössék zöldigazolványhoz a munkához való jogot, a munkába járás lehetőségét. Mivel akkor még folyamatban volt az erről szóló parlamenti vita, a bizottsági válaszban csupán rávilágítottak erre a tényre.

Azoknak az eseteknek a zöme (körülbelül a fele), amelyek miatt ehhez az eszközhöz nyúlnak magánszemélyek, a börtönökhöz kötődik: valamilyen személyi jog csorbulására (lakhelytől távoli börtönbe vitték az elítéltet, így nem tarthatja a kapcsolatot a családjával, túlkapás áldozata lett a fogvatartási intézetben) keresnek felsőbb szinten megoldást a rabok, és sokszor ezt meg is kapják, mert a parlamenti kitérő nagyobb súlyt ad az esetnek. Több más petíció is inkább személyes, pontszerűen előforduló probléma miatt születik meg: lelép a lakótársulás elnöke a lakók pénzével, ki fizeti meg az adósságokat, ami miatt a lakók nehéz helyzetbe kerülnek. Orvosi műhibák miatt is írtak már a parlamentnek, holott azokat kivizsgálni az orvosi kamara feladata. Aztán vannak krónikus folyamodványírók, akiknek ez egyfajta szórakozást jelent.

Arra is rákérdeztünk, a hasonló esetek (túlkapások) ismétlődése, amelyet a petíciókban jeleznek, vajon nem vezethet-e oda, hogy egy törvény valamely passzusát módosítsák, de erre csak akkor van mód, ha valaki interpellál abban az ügyben. Kovászna megye szerencsére az elmúlt egy évben csak egyszer került terítékre a bizottságban (egy kézdivásárhelyi lakótársulásos üggyel), s ez igencsak értékelendő, azt a tényt ismerve, hogy heti 50–60 petícióra kell választ adniuk a bizottsági tagoknak.