A pusztulás útján?

Zubreczky Antal

2017. december 04., 00:172017. december 04., 00:17

Erdély András szomorú jegyzetének gondolatait folytatnám. Labdarúgásban is hasonló a helyzet: neves klubok adják be a kulcsot. Unirea Urziceni, Oțelul Galac – ma bajnokok, másnap megszűnnek. A nagy aradi UTA, a Rapid, a Petrolul. Egyre világosabb, hogy mifelénk a sportszakosztályok gyakran borzalmasan korrupt vállalkozók Patyomkin-falvai, a látható szép, mely elrejti az alanti mocskosságokat. Ha a tulaj lebukik, a klub utána hervad, megy a semmibe, ha csak nem jelenik meg egy irgalmas szponzor. (Dehogy irgalmas, talán elővigyázatosabb, de az is jó a drukkerek szempontjából.)

Az utánpótlásról. A rendszerváltás előtt a sport a felemelkedés eszköze volt, a sportoló kapta a nagyobb pénzt, utazhatott, csencselhetett, a röghöz kötött proli irigyelte, mint én a két focista osztálytársamat, akik órák után kalóriapénznek nevezett kajabonnal egy önkiszolgáló étteremben rendelhettek nem munkásember zsebéhez mért finomságokat. Plusz felszerelés, kiruccanások, ingyen táborok. Sok fiatal vállalta a kemény edzést, az ordítozó-pofozkodó trénert, mert megérte. Bizonyos szintet elérve beírták a testnevelési főiskolára, végigsportolta a négy évet, aztán értesítették, hol van az egyetem titkársága, vegye át a diplomát, kiöregedve minimum tornatanár lehetett. Ma oda utazik, ahova akar, miért izzadjon?

Én – lehet, az öregség jele – nem vagyok a közpénz sportra költésének híve. Kapitalizmus kellett, legyen az, mint nyugaton. Sok ezer magán-sportiskola. A Real, a Barcelona tíz-tizenegy éves taknyosokkal (szüleikkel) köt sokzérós szerződéseket. Mi megadunk neki mindent, ha fejlődik, továbbadjuk még több zérós összegért, mint a pityókát, mint egy versenylovat, mint bármilyen portékát. Ne játsszuk meg a szendét, így megy ez, és a kölyök is jól jár, ha nem száll a fejébe a dicsőség.

A mai, össznemzetben gondolkodó magyar kormány számára presztízskérdés az elszakított nemzetrészek támogatása a sportban is. A napokban Hagi agyondicsérte a csíkszeredai, állítólag kilenc millió eurós befektetésű fociakadémiát. Ki tudja, melyik erdélyi kisrácból bukkan elő egy újabb Albert Flórián? Ne az én amatőr-drukker, hanem Hagi véleményére alapozva: reménykedjünk!