A nagyok és a kis pártok

A nemzeti-liberális demokrácia-fesztivált – tisztújító kongresszust – az államfő politikai támogatottságát is élvező kormányfő nyerte meg, és jövő hétvégén, amint az USR-PLUS is megválasztja új pártelnökét, támogatásuk függvényében kiderülhet, hogy a győztes Cîțu végül bukik-e vagy marad, hogy továbbra is kisebbségi kormányzás elé néz-e az ország, vagy újjáalakul a Iohannis-féle jobboldali parlamenti többség és koalíció. Netán a szociáldemokraták vezetésével az USR-PLUS-szal kibővült ellenzék előrehozott választásokig és az államfő menesztéséig fejleszti a politikai válságot.

Ez utóbbi forgatókönyv valószerűtlen, tekintettel az alkotmányos fékek és akadályok sorára, a viszályt kiváltó okok természetére, s arra, hogy a liberálisok – az államfővel az élükön – minden tőlük telhetőt meg fognak tenni azért, hogy a 8 évesre álmodott, de legalább a jelenlegi 4 éves kormányzati ciklust kitöltsék. Ezért az USR-PLUS-szal vagy anélkül, a kölcsönös egymásrautaltság jegyében ki fognak alakítani valamilyen „nemzeti együttműködési” modellt a szocdem frakcióval (persze, hogy ez a politikai pragmatizmus hozzásegíti-e a liberálisokat egy értékelhető kormányzati teljesítményhez a majdani 2025-ös választásokra, az meglehetősen kétséges marad).

De a PNL parlamenti deficit-problémáján túl az elkövetkezőkben az USR-PLUS és AUR protesztpártok is komoly kihívás elé néznek, hiszen mind kormányon, mind ellenzékben, a bedarálásukban, választóik elszipkázásában és elbizonytalanításában egyaránt érdekelt a két nagy romániai váltópárt (sőt, az AUR választóbázisára rástartolt a Dragnea-féle, alakulóban lévő hazafias erő is). Az USR-PLUS választmánya minisztereik menesztésekor már megtapasztalták a PNL szalámitaktikáját, felismerés, mi hozzájárult a jelenlegi válság kirobbanásához, s a két protesztpárt kormánybuktató indítványának óvatos szocdem szabotálása is ezzel a stratégiai összjátékkal magyarázható. Nem meglepő tehát, hogy a román pártrendszer két nagy és konszolidált pártjának harapófogójában az elsőmandátumos kispártok ismét egymásra találtak, és az ideológiai távolság ellenére –ahogy azt az egyfordulós választási törvény kapcsán is tették – a túlélés érdekében vállvetve együttműködnek.

Pozsony János Csaba