A nagynemzeti álmok tovább élnek

Miután az élet kirostálta a valahai román nagynemzeti túlbuzgókat, kinek így vagy úgy a pályafutása véget ért, Markó Bélával, az RMDSZ egykori elnökével beszélgettünk arról, miként lehetne ebben az országban, főleg Erdélyben, az ott élő népek között egy olyan viszonyt kialakítani, amelyre mindannyian rábólintanak, s amely túltenné a magyarságot a trianoni sérelmén, de a románságot sem bántaná nemzeti érzelmeiben. Ehhez kellene lefaragni a túlzott nacionalizmusból, főleg lemondani a sértegetéséről, a jogok meg nem adásáról, egymás eltiprásának megpróbálásáról…

A diktatúra bukása után sok minden változott, de a nagynemzeti vágyakat tovább éltették olyanok, mint Adrian Păunescu, Corneliu Vadim Tudor, az egész PUNR-s és nagyromániás társaság. Miután ezek kibuktak a parlamentből, azt lehetett volna várni, hogy a román politikusokkal egy ilyen megállapodásról is tárgyalni lehet. Kiderült, hogy nem. Egyrészt, mert a nacionalista pártok tagjai szétszóródtak a többi politikai csoportosulásokba, másfelől olyan fiatal vezéregyéniségek jelentek meg, akik a nacionalizmust tűzték zászlójukra.

Szónokolnak is minden ellen, ami nem román, perre mennek bármi ellen, ami csak magyar, esetleg székely jelkép. És amilyen a román jogrendszer, ezt sokszor sikerrel is teszik. Ilyen Dan Tanasă vagy Rareş Bogdan, hogy csak kettőt említsek közülük. Azt sem lehet mondani, hogy nincsenek követőik, hiszen Rareş Bogdant úgy 20 ezren kérték vissza a tévétől való menesztése után. Na meg – bár velük tárgyalni, vitatkozni kellene – a Román Akadémiában is ott a nacionalista felhang, velük egyezségre jutni nehezen lehetne.

De nem nekünk, erdélyi magyaroknak kellene velük vitázni, hanem a józanul gondolkodó románoknak, hiszen egész társadalmukat kellene rendes kerékvágásba zökkenteniük. Nem csak szavakban, hanem tettekben is. A szenátorok, képviselők között, a civil szerveződések körül is nem egy olyat ismerek, aki személyes beszélgetéskor a megfelelő együttélésről szónokol. Azonban, amikor cselekvésre kerül a sor, hallgatnak még akkor is, ha alkotmányellenes vagy jogsértő volt az illetők tette, sőt, majdnem mindig a nacionalistákkal szavaznak. Hagyják, boldoguljanak a magyarok, ahogy tudnak…