A magyar szórvány napja

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Péter Sándor

2021. november 17., 00:122021. november 17., 00:12

Olvasom a Déván havonta megjelenő, Hunyad Megyei Hírmondó nevet viselő tetszetős lapot. Először azokat a híreket böngészem, amelyek az oktatással kapcsolatosak, hisz bárhol Erdélyben ez a mutató igazolja leginkább létünk jelenét, s nyilván, jövőjét is. Ha népes az iskoláskorú gyereksereg, akkor biztosabban lehet a jövőben bízni, erdélyi magyarságunk jövőjében. A szükség nyilváníttatta minden bizonnyal a magyar szórvány napjának november 15-ét, Bethlen Gábor születésének és halálának dátumát (1580–1629), az abból fakadó kényszer, hogy évente legalább egyszer forduljunk azok felé, akik szakadatlan harcukat vívják a megmaradásért, az anyanyelv megóvásáért, használatának jogosságáért.

Éppen e nap kapcsán szervezett konferencián hangzott el a bűvös szám: az egyik felszólaló abban reménykedik, bár meg tudnánk akadályozni, hogy a magyarság létszáma egymillió alá csökkenjen. Hol vagyunk hát a valamikori kettőtől, a másfélmilliótól, az egymillió kétszázezertől? A dévai Hímondó cikkírója, éppen tanévnyitás lévén, felsorolja, hol is tanítanak ma magyarul Hunyad megyében. Eszerint mindössze hat helyen indul magyarul az oktatás (Csernakeresztúr, Déva, Lupény, Petrozsény, Szászváros, Vajdahunyad), de csak egyetlen tiszta magyar tannyelvű iskola van, Déván, a többi helyeken tagozatként szerepelnek, igen-igen kis létszámmal. Hiába a ragyogóan rendbe tett osztálytermek, a segédcsomagok, az oktatók komoly felkészültsége, a létszám nem, vagy csak igen lassan gyarapszik.

És felötlik bennem a kisfilm, amelyet egyik hálás volt tanítványa készített a nyolcvan éves Farkas Miklósról, a tankönyvíróról, a szigorú matematikatanárról, aki Segesváron vívta társaival egyetemben a megmaradás csatáit, létrehozva, s bástyaként működtetve a Gaudeamus Alapítányt, kollégiumot, amely éveken át, ma is úgy fogadja be a környékbeli, szinte elveszésre ítélt magyar diákokat, kicsi és nagy tanulókat, mint hajdanán a végvárak az ellenség elől menekülőket. Ma nyelvi csatát vívnak a szórványbeliek, illő tehát, hogy bár ezen az egyetlen napon szorítsunk nekik!