A magyar kultúra mindenese

A Bethlen Gábor- és Magyar Örökség-díjas író, szerkesztő, magyartanár, a kötet szerzője és Szabó Etelka a könyv megszületésének körülményeiről és Gazda József életútjáról beszélgettek a nagyszámú közönség előtt az Ignácz Rózsa-teremben. A kötet a kommunista rezsim kordokumentumának is tekinthető, hiszen benne a szerző a saját securitatés dossziéja alapján mutatja be a rendszerváltás előtti időszakot.

Gazda József elmesélte, már régebb kikérte a saját dossziéját, amelyből többek között kiderült számára az is, hogy egy barátjának hitt író is jelentéseket írt róla, vele kapcsolatos feladatai voltak, miután a Securitate behálózta. A szerző – habár már jó ideje birtokában voltak az adatok – csak nagyjából két éve kezdte el olvasgatni, azt követően, hogy egy ismerőse érdeklődni kezdett annak tartalmáról. Miután fellapozta, úgy érezte, az iratcsomó olyan tényeket tartalmaz, amelyeket át kell adni a mai kor embereinek, így kezdte el megírni a bemutatott kötetet.

Gazda József életútjából egyébként kitűnik, mindig is az volt a legfontosabb célja, hogy a magyar múltat, a rendszerváltás előtti sorsokat megörökítse a jövő számára. A beszélgetés alatt kitért arra is, hogy ennek érdekében több mint 50 országból gyűjtött anyagot a magyarok életútjáról. Közel háromezer emberrel készített interjút, amelyeknek nagy részét megörökítette papíron is, de az utókornak megannyi hangfelvételt is hátrahagy. Az azonban mély nyomott hagyott benne, hogy számos megjelent könyvét – amelyek azért születtek, hogy bemutassa a mai kornak a kommunista rezsim nehézségeit – a helyi és a magyarországi sajtó is sok esetben figyelmen kívül hagyta. Éppen ezért vetődött fel benne a kérdés sokszor: miért is dolgozik, miért is él – amely kérdések a kötet címéül is szolgálnak.

Ahogyan a kötetében is, a bemutató során is kiemelte, egész életére az volt jellemző, hogy a feladatok találták meg őt, és nem fordítva. Így lett belőle tanár, habár szerkesztői pályára törekedett, de a Csoma-kultusz fenntartásának feladata is véletlenszerűen gördült elé. Habár íróként, szerkesztőként is monumentális hagyatékot hagy az utókor számára, életében fontos szerepet játszott a tanítás, valamint a Diákszínpad vezetése. Mint mondta, a securitatés anyagokból kiderült, hogy abban a korban az is „hibája” volt, hogy a diákjai szerették, tisztelték. Kiemelte azonban, nagy ajándéknak tartja az élettől, hogy pedagógus lehetett, legfőképpen azt, hogy Romániában taníthatta a magyart.