A madridi hübrisz

Nem látni egyelőre, hogy pontosan mikor és miként fog nyugvópontra jutni a katalán régióban fellángolt politikai válság. Egyelőre csak az látszik biztosnak – az európai politika meghatározó szereplőinek nyilatkozatai után –, hogy ez a majdani végkifejlet a spanyol belpolitika és alkotmányosság paraméterein belül marad. Már amennyire lehetséges egy több évszázadot és nemzedékeket átölelő szembenállás esetében végkifejletről beszélni. Szóval függetlenségről, a katalánok által hivatkozott nemzetközi jogalap, a népek önrendelkezési jogának dacára sem lehet szó. A madridi kormány elutasító válaszreakcióin túl a nemzetközi közösség is elzárkózott az államisággal büszkélkedők klubjának bővítési eshetőségétől. A szakadárok „mesterterve” tehát politikai és jogi eszközöket nélkülözve, belföldi és nemzetközi támogatás híján a teljes kudarcnak csattant. Fejjel.

Csakhogy amiként változatlan maradt a status quo a nemzetközi politikai porondon, úgy a katalán válságot kiváltó okok és tényezők is érintetlenül maradtak. Mert sem a régió önkormányzatának felfüggesztése, sem az előrehozott tartományi választások, sem a politikai vezetők letartóztatása nem alkalmas arra, hogy csillapítsa a felkorbácsolt politikai szenvedélyeket. Még rövid távon sem, pedig azt akár okkal is remélhették. Hiszen a politikai vezetők kriminalizálásával éppen hogy az ellenkező hatást fogja kiváltani a madridi vezetés: Puidgemontból és cimboráiból mártírt faragnak. Mert mi más hívja életre és tartja egyben a politikai ügyek és táborok sorsközösségét, mint az üldöztetés, az elnyomás és a közös ellenség tudata. Ez a mechanizmus pedig a kiírt választások tükrében azt eredményezheti, hogy a függetlenséget támogató szavazók köre nemhogy csökken, hanem talán még növekedni is fog. De motiváltságuk bizonyosan nem fog csökkenni, így jó eséllyel visszaválasztják majd a szakadár politikai erőket.

A Rajoy vezette madridi vezetés hibáinak az is lehet az oka, hogy viszonylag újak ebben a műfajban: a spanyol alkotmány 155. cikkelye még nem került alkalmazásra. De maga a tény, hogy idáig jutottak arról is árulkodik, hogy Madrid az empátia helyett az erő nyelvén kívánja pacifikálni a szakadár tartományt.