A legszebb szakma

Tegnap volt a könyvtárosok világnapja, és bár nem vagyok könyvtáros, de mégis ünnepeltem magamban kicsit. Valamikor kora gyermekkoromban könyvtáros akartam lenni, ennek nyomát őrzik a mesekönyveim és ifjúsági regényeim.

Tízéves lányom a Hajónaplót olvasta nemrég, és megkérdezte, miért van az utolsó lapra beírva, hogy G. D. és egy dátum. A kérdéssel előhozott egy elfelejtett, de nagyon kedves emléket, ugyanis alsós koromban állandóan könyvtárost játszottam. Volt egy nagy füzetem, abba vezettem be, hogy melyik könyvet melyik babámnak adtam ki, és mennyi időre, és a könyv végére is jegyeztem a nevüket. Aztán, ha a babák kiolvasták – azaz én –, akkor a könyv visszakerült a polcra, és így ment ez játékról játékra.

Első könyvtári élményem a Lenin negyedi fiókkönyvtárhoz fűződik. Közel laktunk hozzá, apámmal ölszámra hordtuk haza az olvasnivalót, mindig többet adtak ki, mint amennyit lehetett. Sokszor párhuzamosan olvastam két-három könyvet is, sosem zavarodtam össze, de nem bírtam megállni, hogy egyszerre csak egyet olvassak végig. Ez egyébként ma is így van. Az élmény fokozódott, amikor a világon a legdrágább tanító néni(m) beíratta az egész osztályt az akkor Nagy Könyvtárnak nevezett megyei könyvtárba.

A Bod Péter Megyei Könyvtár később tinikorom legmeghatározóbb helyévé vált néhány kocsmával együtt, ugyanis rengeteget lógtam a suliból, amelyik óra nehéz volt – például a torna –, vagy untam és nem értettem – például a matek –, arról ellógtam, rendszerint az olvasóterembe. Az egészben a legjobb, hogy amikor túl sok hiányzásom gyűlt össze, az iskola azzal büntetett, hogy két hétig az iskola könyvtárában kellett tanulnom és segítenem. Ennél jobb nem is történhetett volna velem akkor. Torna- és matekóra helyett olvashattam egész nap. Jól kitoltak velem, mondhatom!

A könyvtárakhoz ma is rendkívüli módon vonzódom, a Szabó Ervin Könyvtár belépője előkelő helyen van a pénztárcámban, megújítva időről időre, pedig ki tudja, mikor mehetek oda újra. De ott van mellette a Bod Péter Megyei Könyvtár belépője is, ahová mindig jó bemenni, nézelődni, olvasni, fenntartva a sort a könyvtárosokkal való beszélgetéssel. Ha van szakma, amit jóindulatúan irigylek, az a könyvtáros, úgyhogy éljenek sokáig, és ajánljanak nekünk sok-sok jó könyvet!