A kulcsszó: bizalom

Pár hét és kezdődik az új tanév. A kiscsoportos gyerekek és szüleik életében mérföldkőnek számít az óvodakezdés. Kádár Enikőt, a megyeszékhelyi Benedek Elek Napközi Otthon igazgatónőjét arra kértük, ossza meg tapasztalatait a szülőkkel, nagyszülőkkel, hogy zökkenőmentessé váljék az óvodai beszoktatás.

Nagyobb óvodákban már évek óta kialakult szokássá vált június folyamán bevezető, én személyesen úgy hívom, megnyugtató szülőértekezletet tartani a kiscsoportot kezdő gyerekek hozzátartozóinak. Szándékosan használtam ezt a szót, ugyanis vannak családok, ahol a nagyszülők jobban aggódnak, mint a szülők, tudni szeretnék, hová és kihez fog járni az unoka.

A beiratkozáskor gyakran az óvó nénik is megkérdezik a szülőket, hogyan választottak ovit. Gyakori válaszok, hogy én is ide jártam, szép az udvar, jó híre van az intézménynek, vagy itt lakunk a közelben. Én ez utóbbival kezdeném.

Nem mindegy hogyan érkezik a gyerek oviba, átsétálok vele pár utcát, és kézen fogva még beszélgetek is a gyerekemmel, vagy mire elértem az intézményt, már kész ideg mindenki a reggeli forgalom miatt, ráadásul még parkolóhely sincs, tehát apa kiszálláskor odaszól anyának, vagy egyszerűen a szülő mondja „tilosban parkolok, igyekeznem kell.”

Szerencsés helyzetben vagyunk, városunk minden ovijában szakemberek tanítanak. Minden gyerek más, és oviba érkezésig a szülő ismeri a legjobban a gyerekét, és azt, hogy mire van szüksége. Van család, ahonnan sajnos hiányzik már a nagyszülő, azok a gyerekek jobban elfogadnak egy babusgató, csendes óvónőt. Azoknál a családoknál, ahol a nagyszülők nevelnek a szülők időhiánya, munkakörülményei miatt ott lehet, hogy a folyton pörgő, egyik tevékenységből a másikba ugró óvó néni a nyerő. Bízzanak a választott óvónőnek a szaktudásában, tapasztalatában és gyerekszeretetében.

Minden kapcsolatban vannak konfliktusok, ritka az a szülő–pedagógus-viszony, ahol a 3 év alatt nem akad megbeszélnivaló. Nem a szomszédba, vagy a Facebookra kell belépni, hanem fogadóórát kell kérni az óvó nénitől, és vele beszélni meg a felmerülő kérdéseket. Néhány szülőnél nagyon magas óvodába lépéskor az elvárása. Volt rá példa, hogy azért fordult a beíratáskor sarkon a szülő, mert arra a kérdésére, hogy tartanak-e angol órát, korrekciós tornát és úszást, az igazgató nemmel válaszolt. Kedves szülők, szakemberként és gyakorló szülőként mondom, az óvoda nem versenytanoda. Elsődleges, hogy gyerekünk jól érezze ott magát, megtanuljon barátságokat kötni, kiegyensúlyozottan játszani egyedül és társaival, szépen beszélni, kifejezni gondolatait, szükségleteit, logikus gondolkodása működjön, és nyelvi ismeretei mind román, mind magyar nyelven aktivizálva legyenek. Ha ezt elérjük, minden rendben lesz. Ne az legyen, hogy csak benyomjuk egy intézménybe gyerekünket, hanem beszélgessünk vele arról, milyen lesz ott, mi fog történni, és biztosítsuk őt arról, hogy mi mindig utánuk megyünk, pontosan. Amit ígérünk, tartsuk be! Ha a szülő nyugodt, a gyerek is előbb-utóbb megnyugszik.

Néhány gyakorlati tanács a kedves szülőknek a beszoktatási napokra. A vakáció utolsó 2 napján egyeztessünk a pedagógussal, és sétáljunk be gyerekünkkel a választott intézménybe, vigyük be a pihenőruhát, esetleg csereruhát, és váltsunk néhány szót a gyerek jelenlétében a pedagógussal, hadd lássa, hogy anya tisztában van azzal, hogy hol és kivel fogja hagyni. Tiszteljük a pedagógust annyira, hogyha eddig nem került sor rá, kérdezzük meg, hogyan képzeli el az első napot. Gondoljunk bele, mi csak egy gyereket viszünk, de ő, a pedagógus egy óra leforgása alatt húszat vessz át. Ennek a technikáját mégiscsak ő tudja a legjobban, hiszen szaktudásuk mellett ott a tapasztalat. Engedjük át nekik bizalommal a gyerekünket! Legyenek türelmesek, nyugodtak és legfőképpen boldogok, mert ha idáig eljutottak, ez nemcsak egy mérföldkő a kicsi életében, hanem egy jelzés is, hogy egészséges, ügyes gyerekük van, aki megérett erre a lépésre. Zökkenőmentes boldog tanévet kívánok minden gyereknek és szülőnek!