A koma visszaüt

Béla doktor népszerűsége a betegek körében változó, mint annak idején az iskolában a magaviselete, az osztályfőnöke szerint. Mert az rendben van – mondják a betegek –, hogy türelmesen meghallgat, de az már nem mindenkinek tetszik, hogy – mint a katonakórházban – délelőtt tízkor, mikor a vizit kezdődik, mindenkinek az ágyban kell lennie, az pedig, hogy este tízkor bezáratja az épület bejárati ajtaját, egyenesen felháborító. Nincs ott meccsnézés, nincs kocsmázás, aki egy kicsit bepiál, azt hazaküldi, egy szivart nem lehet rendesen végighúzni. Hát akkor minek jött el az ember az asszony szeme elől fürdőkúrára? Kész javítóintézet! Ezért aztán a „szelídített” betegek mindhalálig ragaszkodnak az ő „birodalmához”, mások pedig kerülik, mint a forró kását.
Egy Béla által csendesnek gondolt ügyelet reggelén azonban a szolgálatos nővérke pulykavörösen várja, hogy a doktor előbújjon az ügyeletes szobából.
– Tán beázott a nővéri szoba, vagy mi a baj, Zsófika? – kérdezi álmoskásan a doki.
– Ázott az a fiskus… hogy igen! Elázott két új betege, doktor úr! Nem tudom, kik, de valami nagy francok, mert éjjel kettőkor úgy dörömböltek az ajtón, és kiabáltak reám, mint a csobánok az esztenán. Mikor beengedtem, az egyik a budiig se jutott, és összerókázta nekem a folyosót, mint a lakodalmas kutya.
– Akkor pedig jobb, ha nem is találkozunk a viziten, mert esetleg kiborulok, és abból csak baj lesz. Írja meg nekik, de azonnal, a kibocsátót, és a végére, hogy a kórházi szabályzat megszegéséért azonnali hatállyal mehetnek. Mire megyek az átadásra, hozza, legyen szíves, aláírni!
És úgy lőn. De nem oda Buda! Másnap perzsára rendeli Bélát a Főnök.
– Te Béla, te normális vagy? Az a két alak, akiket tegnap kirúgtál, az útlevélosztály vezetői mindketten. Meg kéne tanulnod végre „orientálódni” az embe­rek között! Képzeld, azt állítják, hogy a nővérke a vodkás üveg mellett szunyodott, azért kellett dörömböljenek neki!
– Méghogy Zsófika meg a vodka! Égbekiáltó, pofátlan hazugság! Hát ugyan biza a kórházban nem minden ember egyenlő?
– Igen-igen, de vannak, akik egyenlőbbek – hangzik a kioktató válasz.
Béla, szegény, elgondolkodik. Ha így áll a dolog, akkor jövő héten menjen-e kiváltani a két éve várt útlevelét? Elment. Hogy milyen eredménnyel járt, kettőt lehet találni…

Török Samu