A kihívás megtartani a sikert

– Panka, hogyan kezdődött?

– Négyéves korom óta karatézom, lassan 10 éve. Hunor sensei csoportjában kezdtem, amelyet a Hófehérke óvodában indított. Már akkor a legfontosabb volt, hogy győzhessek, vagy a győztesek csapatában legyek.

– Mit jelentett számodra ez a sportág?

– Amikor középcsoportban elkezdtem, a játék és a mozgás öröme motivált. Iskolásként heti két alkalommal a Székely Mikó Kollégium sporttermében tartott edzésekre vittek a szüleim, amelyet szintén Hunor sensei irányított. Ekkor kezdődött el a versenyzői pályám, kisebb házi meg országos versenyeken vettünk részt. Akkoriban még indultam mindkét versenyszámban, azaz kata (formagyakorlat) és kumitéban (szabad harc) egyaránt. A kata-felkészítésemről Gal Radu (Nucu) sensei gondoskodott, szintén a Mikó kis sporttermében.

Aztán 2016–2017-ben, a budapesti Shito Világkupán, illetve a bulgáriai Várnában megrendezett stílus világbajnokságon kumite versenyszámban a dobogó legmagasabb fokára állhattam, innentől kezdve el kellett döntenünk, melyik versenyszámban haladunk tovább, mivel eltérő a felkészülési módszer. Az eredményességgel párhuzamosan az edzések száma is növekedett. Kezdett az életem részévé válni a karate. Mára már a Sepsi Arénában levő karateterem a második otthonom.

Számos nemzetközi versenyen bizonyíthattam, ezek közül még kiemelném a Slovakian Open nemzetközi tornát Pozsonyban, ahol aranyérmet szereztem, illetve kétszeres magyar és ötszörös román bajnoki címet nyertem.

A második otthon

– Milyen pluszt hozott az életedbe a karate?

– Iskola után minden délután két órát edzem, a hétvégéimet meg kitöltik a versenyek, a felkészülés és az utazás. Nem tudnám elképzelni az életemet karate nélkül. A szüleim támogatnak mind tanulmányaimban, mind pedig a sportot illetően. Számos helyre eljutottam velük, de a sport is nagyon sok országot-várost megismertetett velem, nem beszélve a kitartásról, a kudarcról és a sikerekről, amelyek igazán éltetik bennem a versenyzést.

– Az utolsó, Cipruson rendezett versenysorozaton nagyon sikeres voltál. Mesélnél kicsit erről?

– A június 4–6. között megrendezett Karate1 Youth League versenysorozat volt életem első Karate1 versenye. Versenydrukk volt bennem, de elszántnak éreztem magam. A német Emily-Chiara Drehmannal kezdtem. Tudtuk milyen taktikát alkalmazhatunk vele szemben, ami be is jött, mert 8:0 arányban győztem. Ezt követően a ciprusi Evaggelia Makrit sikerült 2:0-ra legyőzni, és bekerültem a legjobb négy közé. Az elődöntőben az orosz Yana Shikorih felett arattam 9:0-ás győzelmet, majd a döntőben a horvát Aida Trstenjak-kal vívott meccsemen csak a biztosra törekedtünk, nem szerettünk volna semmit kockáztatni. Itt éreztem igazán, hogy karnyújtásnyira vagyok a győzelemtől. Amikor lejárt a küzdőidő, és eredményt hirdettek, fantasztikus érzés volt.

– Mit jelent neked ez a győzelem, figyelembe véve, hogy az eddigi Youth League versenyek történetében te szerezted meg az első aranyérmet Magyarországnak, egyben a sepsiszentgyörgyi klubnak is?

– Másfél év tudatos és kitartó munkájának eredménye, és motiváltnak érzem magam a folytatásra.

– Mit szeretnél még elérni?

– Megszerezni valamit nagy siker, de azt megtartani az igazi feladat. Szeretnék válogatott kerettagságot szerezni, hogy Európa- vagy akár világbajnokságon a nemzetemet képviselhessem, és érmet hozzak. Ez az álmom leghamarabb 14. éves koromtól valósulhat meg tudom, de bízom benne, hogy a válogatottságnak is eljön az ideje, csak dolgozni kell érte.

– Mesélj kicsit magadról. Hogyan egyeztethető össze a tanulás a profi sporttal?

– A Székely Mikó Kollégium 6. osztályos tanulója vagyok, és az osztályfőnököm, meg tanáraim is támogatnak, elismerik sikereimet. A tanulásban sem szeretnék lemaradni. Az osztályátlag erős közepes tanulója vagyok, és ezt szeretném megtartani.

– Hogyan lazítasz?

– Jut idő a tanulás és sport mellett szórakozásra is. Szívesen vagyok barátnőimmel, vagy nézek sorozatokat. Emellett szeretem a téli sportokat, szívesen túrázok, szeretem az extrém dolgokat.

– Mi a siker titka?

– Úgy vélem, a befektetett munka. Kell a kitartás, az akaraterő, és ha valami nem sikerül, fel kell állni, megtörölni a könnyeket és menni tovább.

Jó irányba haladnak