A kézenfekvő megoldás

Az Erdélyi Szövetség elnöki tisztségét is betöltő nemzetiségkutató tevékenységének fő vonalát a területi autonómia képezi. Tanulmányaiban, cikkeiben, Kárpát-haza-szerte tartott előadásaiban és az általa szervezett táborokban, vetélkedőkön foglalkozik ennek kérdéskörével és a megvalósításának módozataival. Csomakőrösön az írek több évszázados szabadságküzdelmének az ismertetése után, a végül beérett észak-ír autonómia-törekvéseket állította követendő példaként a hallgatóság és az erdélyi magyarság elé.

A témát felvezető történelmi visszatekintés során az előadó rámutatott, hogy Írország meghódításának ötlete időről időre fölvetődött az angol királyi udvarban már Hódító Vilmos (1028 körül–1087) és I. Henrik (1068–1135) uralkodása alatt. Ennek oka azonban II. Henrik (1133–1189) trónra lépését (1154) követően teremtődött meg, amikor Canterbury érseke elvesztette joghatóságát a dublini egyházmegye fölött, amely 1152-ben az önálló ír érsekség központjává vált. Anglia 1171-ben győzte le és kebelezte be a trón öröklése miatt belső viszályok által meggyengült Ír Királyságot.

Ez egyben a megszámlálhatatlan emberéletet követelő ír szabadságharc kezdete is volt, ami 1921-ben az önálló ír állam létrejöttéhez vezetett. A gyarmatosítás nyomán jelentős angol népességre szert tett, és bizonyos fokú önkormányzatisággal rendelkező Ulster tartomány hat megyéje viszont Belfast központtal London fennhatósága alatt maradt. Ennek ténye állandósította az őslakos katolikus írek és betelepített protestáns angolok közötti fegyveres összetűzéseket. Az egyre nagyobb méreteket öltő erőszakhullám hatására a Brit Királyság végül 1998-ban kénytelen volt visszaállítani és kiszélesíteni Ulster területi autonómiáját.

Az alaposan és körüllátóan kidolgozott, az összes érintett fél, így az Ír Köztársaság és Nagy-Britannia által is aláírt szerződés erénye és egyben erőssége, hogy megoldást nyújt a vegyes lakosságú települések számára is. Ezt részben a területi autonómia (1), részben pedig az arányosítás (2) alkalmazásával érték el, amelyek lényegét az előadó pontokba szedve foglalta össze.

Külön területi közigazgatás, helyi parlament (közgyűlés) működik, van a kormány szerepét betöltő végrehajtó hatalom, közös, a többségi nemzet és az anyaország miniszterei szintjén egyeztetett szakterületi irányítás van és széles jogkörökkel felruházott önkormányzatok.

A vegyesen lakott régióban (önálló közigazgatási területen) tartott választásokon elért arányok szerinti közgyűlés, a Végrehajtó hatalomban (kormányban) a miniszteri tárcákat is a választási eredmények arányában osztják szét a nemzetiségeket/népcsoportokat képviselő pártok között, a kormányban az elnök és alelnök személye kötelező módon más-más népcsoportból kell kikerüljön, a hivatalokban, a munkahelyeken való alkalmazásban, a szociális juttatásokban, lakáselosztásban stb. is mindkét oldalnak egyenlő módon kell érvényesülnie.