A kereszténység ironikus története

Bodor Tünde

A sepsiszentgyörgyi származású, most Kolozsváron élő filmkritikus, filmesztéta saját bevallása szerint ateista, Page-dzsel ellentétben, aki kereszténynek vallja magát, csak éppen nem hajlandó elhallgatni az egyház és egyházi személyiségek számtalan bűnét, szereti szórakoztatni a nagyérdeműt szennyesük kiteregetésével, idiotizmusuk bizonyítékaival. Nos, sok a teregetnivaló, de a mű mégis összefüggéseket láttató humoros történelemoktatás (tudománynépszerűsítés), ezért lett befutó fordítójánál az első 10 oldal elolvasása után. A találkozás előzménye egy másik találkozás: Zágoni Balázs, a Koinónia Könyvkiadó volt igazgatója egyik nagy-britanniai útján hallotta Nick Page-et sziporkázni egy előadáson, megvette ezt a művét, és ki akarta adatni magyarul. Egy objektív, elfogultsággal nem vádolható, nem egyházi személyt keresett – ez a valaki lett Jakab-Benke.

A fordítás tíz hónapot emésztett fel az életéből – más munkák végzése mellett –, de a legidőigényesebb műveletet a dokumentálódás jelentette: utánaolvasni eseményeknek, prófétáknak, pápáknak, szenteknek, akik között furcsa egyének, de őrültek, gyilkosok is bőven akadak. A felolvasott részletekből is kiviláglott két ilyen személyiség: a karizmatikus Remete Szent Pál, aki rendkívüli meggyőző erejével negyvenezres sereget toborzott maga köré, akik aztán rabolva-öldökölve járták útjukat, több ezer zsidót és magyart legyilkolva; és Luther, aki ugyan krónikus gyónó volt, mégis mindig maradt még valami megbánnivalója, de aki zseniális önreklámozó is volt, miközben bélproblémákkal (székrekedésével), valamint középfül-betegségéből adódóan egyensúlyzavarral küszködött. De hallhatunk egy korábban elhunyt pontifexet (Formosus pápát) exhumáltató és bíróság elé állító pápáról, VI. Istvánról is, ereklyekutatókról, -rablókról és -kereskedőkről, akiket mai fogalmakkal jellemez, mesél el Nick és Nándor, avagy Page és Jakab-Benke, utóbbi vidám szivárványszínű kockás zokniban. (Csaknem a poén kedvéért?)

Egyébként a magyar mű jellegzetessége, hogy a kulturálisan kötött, lefordíthatatlan iróniát, angol szójátékokat a fordító szintén magyarítja, mert ennyi lazaság belefér ebbe az egyébként igen komoly, 500 oldalas történelmi műbe. A könyv ott kapható, ahol a Koinónia könyvei általában – tudtuk meg –, még folynak a tárgyalások a könyvesboltokkal.