A kerékpározás szabadsága

– Mikor kezdődött a kerékpározás iránti rajongásod?

– Körülbelül hatéves lehettem, amikor édesapámnak köszönhetően rájöttem arra, hogy bringázni szeretnék. Együtt mentünk fel egy közeli dombra, ahol idősebb fiúk ugrattak a levegőbe. Ekkor éreztem azt, hogy szerelmes lettem a kerekpározás ezen fajtájába, a dirt jumpingba.

– Miről is szól a dirt jumping?

– Különböző trükköket csinálnak levegőben.

– Emlékszel az első versenyedre?

– Az első versenyem ebben a stílusban a Dirt on fire volt 2011-ben, Csíksomlyón. Ez egy Európa-szintű megmérettetés, ahol hátraszaltóval hetedik helyezést értem el. Aztán 2014-től, egy térdszalag-sérülés következtében nem bringázhattam egy ideig, öt év telt el, amíg újra kierősítettem a térdem, és nekikezdtem a downhill-nek. Ez a hegyikerékpár-sport extrém ága, ahol technikás, kövekkel, ugratókkal, letörésekkel tarkított, erősen lejtős terepen kell tekerni, és teljesen eltér attól, amit addig űztem.

– Hogyan zajlik a felkészülés? 

– 2020-ban kezdtem el a downhill-versenyeket, ezekre a környékbeli pályákon készülünk, de ez nem elég, mert ebben a sportban nagyon fontos a fizikai és szellemi erőnlét is, amit én a Crossfit-edzésekkel szerzek meg.

– Milyen egy ilyen verseny valójában?

– Lényegében arról szól, hogy a résztvevők a lehető legprecízebben megtanulják az adott pálya legapróbb részleteit, majd 3–5 perc alatt a legjobb tudásuk szerint lerongyolnak rajta. A bringások percenként indulva, az idővel versenyezve száguldanak a cél felé. A speciális downhill-pályák legalább 1 km hosszúak, változatos kialakítással, így láthatunk egy futamon belül eszeveszett sebességet, kisebb, de inkább nagyobb ugratásokat, hatalmas fékezéseket vagy éppen bravúros kanyarvételeket is.

– Melyik az a verseny, esemény, amelyre nagyon szívesen eljutnál?

– Szívesen elmennék egy Európa-kupára, amit Ausztriában, Leogangban szerveznek.

– Hogyan látod Romániában a kerekpározás helyzetét? 

– Romániában a hegyi kerékpározás most éli fénykorát, rengeteg fiatalt látok, aki űzi ezt a sportot, és egyre több pályát alakítanak ki a környező hegységekben. Jövőre én is szeretnék szervezni a Perkőn ilyen jellegű versenyeket, csak ehhez szükségünk lenne az erdészet beleegyezésére és támogatására, hiszen e nélkül nem tudjuk kialakítani a pályát.