A jogainkból nem engedünk!

Kulcsár-Terza József MPP-s politikus, parlamenti képviselő meghívására a múlt héten Sepsiszentgyörgyön tájékozódott a székelyek helyzetéről a Román Parlament Emberjogi Bizottságának a romániai magyarság ügyeivel foglalkozó albizottsága. Örvendetes és üdvözlendő egy ilyen esemény, hiszen hosszú, feszültségterhes időszak után az első, jó irányba tett lépés a román–magyar kapcsolatok terén. Még akkor is, ha betegségre hivatkozva az öt tag közül kettő nem volt jelen, és a román sajtó agyonhallgatta a történteket.

A felszólalásokat követően az albizottság tagjai fogalmazták meg rövid véleményüket az elhangzottakkal kapcsolatban, melynek során a romákat képviselő Vasile Daniel meglepően együttérzőnek bizonyult velünk. A Szociáldemokrata Párt színeiben megválasztott Vîrză Mihăiţă viszont védelmébe vette a mindenkori prefektust. Annak ellenére, hogy egy felszólalásban rámutattak: 2012–2016 között a kormány helyi megbízottjai 44 felszólítást küldtek a megye önkormányzataihoz és 7-et a megyei tanácshoz, összesen pedig 60 keresetet nyújtottak be a közigazgatási bíróságra a székely jelképek használata miatt. Túlzottnak tartotta ugyanakkor a román felirat magyar fölé helyezésének a nehezményezését is.

Mi viszont kénytelenek voltunk ezt is megemlíteni, mert a megyénkben néhány helyen egymás mellé kerülő román és magyar feliratot tartalmazó táblákat az akkor éppen hivatalban lévő prefektus annyira rossznéven vette, hogy azonnali kicserélésükre utasított. Véleménye szerint ugyanis a magyar felirat csak a román alatt kaphat helyet. Mi más ez – kérdezzük, ha nem hátrányos megkülönböztetés és anyanyelvünk másodrendűvé történő alacsonyítása? Arról ne is beszélvén, hogy egy 2014. november 19-én keltezett felszólításban a magyar nyelv román mellett történő használatának törvénytelen voltára hívja fel az illetékesek figyelmét a megyei tanács által használt okiratok fejlécén. Pedig „a törvény helyi őrének” tudnia kell(ene), hogy ezt a jogot a jelenlegi román alkotmány is biztosítja, mi pedig élni akarunk vele. Egyúttal pedig azt is világossá tesszük, hogy nem tekintjük magunkat másodrendű állampolgároknak, és senkinek sem engedjük meg, hogy ezt megtegye.