A határtalan tudományról szólt a nap

Feladta a leckét csütörtökön a szervező Erdélyi Múzeum-Egyesület a magyar tudomány napját a sepsiszentgyörgyi Sapientia EMTE előadótermében ünneplő hallgatóságnak. A magyarbarát francia író-történész, Bernard Le Calloc’h munkásságáról, a Trianon utáni erdélyi címermódosításokról és a fixponttételekről szóló ismeretek befogadása nagy nyitottságot követelt.

Míg Erdélyben idén már a 17. alkalommal ünnepelték a magyar tudomány napját, az Erdélyi Múzeum-Egyesület sepsiszentgyörgyi fiókszervezete ötödik alkalommal szervezte meg az előadás-sorozatot, az egyesület 1859-es alapító közgyűlésének dátumára (nov. 23.) emlékezve, nem zárva ki viszont azt, hogy esetleg más városokban (például Kolozsváron) is részt vehessenek az érdeklődők a hasonló rendezvényen, mondta elöljáróban Bíró Boróka Júlia helyi EME-elnök, miután köszöntötte a résztvevőket. Idén a Magyar Tudományos Akadémia ajánlására a nap mottója a Határtalan tudomány volt, ezért is igen változatos témakörök szerepeltek műsoron.
Sajnos a három előadó egyike, Vízi Ildikó, a BBTE nyugalmazott kolozsvári egyetemi oktatója egészségi okok miatt az utolsó pillanatban lemondta részvételét, így a Bernard Le Calloc’h francia történész-író munkásságáról szóló dolgozatát Bíró Boróka olvasta föl.

Ebből megtudhattuk, hogy a most 93 éves tudós 1952-ben a budapesti premontrei gimnáziumban tanult, felesége magyar nő volt, de ő maga is tökéletesen beszéli nyelvünket. Beásta magát a francia-magyar közös múltba, sokat foglalkozott a X. századi magyar történelemmel, értekezett székelyekről és csángókról, Rákóczi Ferenc és a franciák kapcsolatairól. Egyik legkitartóbb kutatója Kőrösi Csoma Sándor életé­nek és munkásságának, több mint 300 róla szóló tanulmány szerzője, életéből összesen 60 évet szánt a magyar történelem és földrajz tanulmányozására.
A székelyföldi közigazgatási címerek módosítása Erdélynek Romániával való egyesülését követően címmel tartott előadást az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke, dr. Szekeres Attila István heraldikus, a Nemzetközi Címertani Akadémia levelező tagja. Előadásából megtudhattuk, Székelyföldön az 1925-ös közigazgatási szabályozás során a vármegyék megyévé változtak. A Román Királyság 71 megyéjének címerét 1928-ban fogadták el, a megyeszékhelyek címerét is módosították 1934-ig. Elvként határozták meg, hogy a Kárpátokon túli részeken kiiktatandók a „magyar történelmi hagyományokra vonatkozó elemek”, helyettük másokat, a román nép múltjából ihletetteket illesztettek be, például eltüntették a vörös-ezüst sávozást, mely Magyarország címerében szerepel. Úgy adódott, hogy Háromszék megye címerét teljességében megőrizték, meghagyták még Marosvásárhely és Székelyudvarhely címerének székely jellegét, Sepsiszentgyörgy város címerét viszont elrománosították, elgörögkeletiesítették, gyászossá tették.

Simon Levente, az ELTE és a BBTE fiatal matematikus doktorandusza az apollóniai körpakolás hálózatelméleti kontextusáról beszélt, ugyanakkor a hálózatelmélet alkalmazásairól is szót ejtett, a tudományos publikáció osztályozásától az orvosi elemzések segítéséig. <<