A háromszéki ifjúsági vezetők közös állásfoglalása a HÁRIT képviseletéről szóló vitában

Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere:

Én azt gondolom, hogy a fiatalok számára egyáltalán nem tényező, hogy a szervezetet, amelyhez tartoznak, minek nevezik, hogy hívják, ha nekik az egy jó közeg, ahol fejlődhetnek, tanulhatnak, és persze szórakozhatnak, együtt lehetnek, egy közösségként. Alapvetően nagyon vagány, hogy a HÁRIT volt, van, létezik, de attól tartok, hogy már jó ideje nem a fiatalokról szól, hanem arról, hogy ki, milyen pozíciót tud benne magának kiharcolni. Pedig a fiatalokat nem a hatalmi játszmák érdeklik - ez kizárólag azok számára fontos, akik mindenáron ragaszkodnak a hatalmukhoz. Ők azt féltik, én pedig a fiatalokat… Hiszek abban, hogy egy közösséget csak erősít, ha minél több ifjúsági szervezete, vagy önszerveződő csoportja van. Ilyen formán előbb-utóbb mindannyian megtalálhatjuk azt a közösséget, amelyik az értékeinket képviselheti, amelyekhez jó tartozni. Ami a legfontosabb: sem a fiatalok, sem az idősek, sem egyetlen ember nem tulajdona senkinek! A mi feladatunk, amellyel az emberek megbíztak bennünket, hogy tegyünk a közösségünkért, tegyünk ezért a vidékért, az otthonunkért, és ne azon vitázzunk, hogy a tyúk volt hamarabb, vagy a tojás.

Jakab István Barna, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke:

Én azt gondolom, hogy a HÁRIT ezúttal felháborítóan hárít… A konfliktus, amelyet generálni próbálnak, rég nem az ifjúsági szervezetről szól, inkább a sértődés hajtja. Hiszen nem létezik olyan, hogy Grüman Róbert széke, vagy Jakab Barna széke… Feladatok léteznek, projektek, tervek és programok, ötletek, munka, építés – hogy ki ül a székben, az egy másodlagos kérdés. Ahogyan ma én, úgy lehet, hogy holnap más. Soha nem a személy a fontos, hanem a cél, a vízió, és az, hogy az aktuális feladatokra mindig a legalkalmasabb ember legyen kiválasztva. Nekünk most építenünk kell, jövőt álmodni, és a fiataljainkkal együtt írni Háromszék jövőjét. Ez a feladatom, a misszióm, erre kaptam megbízatást, és nem olcsó politikai játékokra, vagy csatározásra. Hogy megállom-e a helyem? Hadd döntsenek erről majd az emberek. Egy valami egészen biztos: büszke vagyok mindarra, amit mérnökként letettem az asztalra, a vidombáki reptéren projektvezetőkén végzett munkámra, melynek hála Székelyföld is bekapcsolódhat hamarosan a nemzetközi vérkeringésbe, és arra is, hogy amit oly sok évig nem sikerült helyben, Kovászna megyében megoldani, mi megszerveztük néhány hónap alatt: Ma már Háromszéken 36 új ifjúsági szervezet van, soraikban lelkes, tettrekész fiatalokkal. Tudják, a tények makacs dolgok…

Oprea Győző, orbaiszéki vezető:

A múlton lehet vitatkozni, de teljesen felesleges, hiszen nem tudjuk megváltoztatni: az már elmúlt. Én fiatalként, akárcsak az orbaiszéki ifjúsági szervezet, a jövőbe kívánok tekinteni! Minket az érdekel a legjobban, hogy mi fog történni, mit tudunk mi tenni, hogy jobb legyen az életünk itthon! Én most egy olyan új lendületet látok, amilyet még soha Orbaiszéken! Mi olyan ifjúsági szervezetet szeretnénk, amelynek tagjai tényleg fiatalok! Amelynek tagjai értenek és értékelnek bennünket! Amelynek tagjai nem lelépnek egy szelfi-videó után, hanem mellénk állnak, segítenek, támogatnak, irányt mutatnak!

Tókos Szilárd, erdővidéki szervezet:

Erdővidéken – amennyire én emlékezhetem – soha nem volt egy működő, összeforrott ifjúsági szervezet. Most van! És ez óriási dolog, hatalmas siker számunkra! Tartozunk, tartozhatunk valahová, és tudjuk, hogy közösen sok mindenre képesek vagyunk! A HÁRIT képviselői átengedtek számunkra két helyet a HKT-ban, és ez számomra azt mutatja, hogy ők is tudják: Erdővidéket elhanyagolták, nem foglalkoztak az itteni fiatalokkal. Ez ezután másként lesz, és nem érdekel bennünket, hogy ez kinek tetszik, vagy kinek nem!

Erőss Rudolf, kézdiszéki szervezet:

Kézdiszéken soha nem volt jól működő ifjúsági szervezet – vagyis volt, működött, de nem bárkinek. Csak a „kiválasztottak” vehettek részt benne, az elit klikk, akiknek nem minden tenni akaró fiatal volt elég jó… A HÁRIT kirekesztette, kizárta azokat, akik nem illettek a képbe, ezt saját példámból tudom. Én szívesen dolgoztam volna a HÁRIT-ban is, de állítólag nem ütöttem a mércét. Most ez szépen látszik, hogy Kézdiszéken hányan nem ütöttük a mércét. Az elmúlt hónapokban azonban elindultunk a saját utunkon, és láss csodát: az első nagyszabású akciónkon, a Feketeügy takarításán több mint ezer ember dolgozott! Lehet, hogy a HÁRIT-nak nem vagyunk elég jók, de az biztos, hogy a mi közösségünknek igen! Hajrá Kézdiszék!