A búcsú megtartó ereje

Kézdiszentléleken nagyot változott a Szent István-naphoz való hozzáállás, miután Balogh Tibor polgármester vette át a község kormányzását: a település központjában egy idő után méltó módon lehet megemlékezni és ünnepelni az államalapítót, így idén is a 2009-ben felavatott, a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente szobrászművész tehetségét dicsérő, egész alakos Szent István-szobornál kezdődött minden magyar nemzeti ünnepének világi része.

A ceremóniamester tisztségét betöltő Gergely Zoltán nyugalmazott iskolaigazgató köszöntő szavait követően a helyi egyházi kórus dallamai csendültek fel, majd Balogh Tibor elöljáró fogalmazta meg gondolatait. „Nemzetünk szempontjából a legfontosabb nap ez, együtt dobban a szívük ma a magyaroknak, legyenek bárhol a világban szétszóródva. Ha erre gondolunk, akkor büszkeség és öröm van a lelkünkben, hogy minden nemzettársunk különlegesen érzi magát ezen az ünnepen. Összetartozunk, legyünk bárhol a világban. Hiába vágott minket zsebre a történelem, hiába lett szomszédos magával az anyaország, hiába kényszerültek menekvésre a történelem viharai miatt az őseink – akár az óceánon túlra is –, ma együtt dobban a szívünk, együtt lélegzünk, egymás édestestvérei vagyunk” – mondotta a község elöljárója.

Vitéz Bagaméri László Ádám alkalomhoz illően Lampert Géza Dal a zászlóról című versét szavalta el, majd Fejér László Ödön szenátor szólt a jelenlévőkhöz. „Szent István királyunk szavait idézve kérem: küldd el uram a bölcsességet, a te nagy voltodnak székétől, hogy velünk légyen és velünk munkálkodjék, hogy tudjuk mi légyen kedves nálad, minden időben” – mondotta a szenátor, hozzátéve, hogy a perkői kápolna jelenti azt az ittlévőknek, amit az anyaországiaknak a Szent István bazilika, „ide jövünk fohászkodni és itt kérjük azt, hogy Szent István is mellettünk álljon”.

A világi ünnepségen jelen lévő Mile Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja osztotta meg a hallgatósággal ünnepi gondolatait, felidézve Szent Istvánnak a fiához, Szent Imre herceghez írt, a mába is mutató intelmeit.

A meggyógyult Perkő

A Perkői nyeregbe érkező egyszerű szemlélődőnek elsőként az tűnt fel, hogy gyógyulni kezdett a terepmotorosok által tönkretett nyereg, kezdett eltűnni a nyoma a kétkerekű terepezők dúlásának. A perkői Golgotára jórészt gyalog, a stációknál megállva, imát mondva mentek fel a zarándokok. Élükön az Erdélyi Mária Út lovas zarándoklat képviselői vonultak, majd őket követték helybeli és más vidékekről érkező hívők.

Rendhagyó volt némiképp a szentmise, hiszen az elején a szobornál is szavalatot mondó Vitéz Bagaméri László Ádám II. Rákóczi Ferenc 1703. május 12-én keltezett breznai kiáltványát adta elő, majd Triff Ramona, az Erdélyi Mária Út lovas zarándoklat koordinátora szólt az egybegyűltekhez. A zarándoklatút egyik szervezője felsorolta mindazok nevét, akik az úton részt vettek, oklevéllel is kitüntetve a résztvevőket.

Az idei első év volt az, amikor a tömeg java része a szentmisét választotta a sörsátrak által nyújtott árnyékkal szemben. Ebben vélhetően az is közreműködött, hogy szentbeszédet dr. Kerekes László, Erdély gelencei születésű, Kézdivásárhely környékén nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendő segédpüspöke mondotta, aki szentbeszédében sorra vette azokat a problémákat, amikkel a ma embere szembesül, megoldást javasolva a világ szenvedésére. „Nem csupán a világban nincs rendben valami, de nincs rendben valami helyi szinten. Ne értsenek félre, nem az országra, hanem a személyes életünkre gondolok. Valami nincs rendben az életünkben – és különösképpen, amikor Szent István királyunkra gondolunk. Látjuk az ő életében, hogy mennyire erős, határozott és szilárd pontja volt a keresztény életnek. Ebben a szembesítésben látszik, hogy valami nincs rendben a mi életünkben. Látjuk, hogy mintha megkopott volna a mi kereszténységünk, mintha elveszítette volna az ízét, mintha elveszítette volna kereszténységünk magát a hitelét. Olykor engedünk a világ kísértésének, sőt nagyon sokszor követjük is azt” – fogalmazta meg aggályait a püspök, Szent Pál apostol szavait idézve arra utalva, hogy bár szeretnénk a jót megtenni, mégis a jó érdekében a rosszra hajlunk. „Ferenc pápánk szavai sokszor rosszul esnek számunkra, hiszen azt mondta, hogy a mi kereszténységünk annyira felszínes, amit az első eső vagy vihar oly könnyen lemos. Látjuk azt is, hogy az örök értékekre való törekvés is annyira peremre szorult a mi életünkben. Látjuk azt, hogy a minden napjainkat is így éljük, hogy mintha arra lenne szükségünk. Mintha mindent szeretnénk begyűjteni, megszerezni: nem csak a nagyvilág, de a mi életünk, hanem nagyvilág is válságban van” – utalt a hitben való megmaradás fontosságára a Boldog Özséb Plébániatemplom volt plébánosa.

A szentmise végén Pál Ferenc házigazda plébános megköszönte mindazoknak, akik hozzájárultak a szentmise megszervezéséhez és lebonyolításához. Az áldás és elbocsátás után az ünnepi szentmise a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.