A bizánci vírus

Közeledik a századik év, amikor az első világégés után Románia annektálta Erdélyt. A nagy hurrázás közepette senki nem említi meg, hogy akadt bőven erdélyi román, aki nem akarta ezt az egyesülést, mások meg időközben döbbentek rá, hogy ez rossz vásár volt, s Transilvániát egy kevésbé fejlett Regát gyarmatosítani akarta. Jöttek a korrupt bojárivadékok, a lopáshoz szokott hivatalnoksereg, és egyenesen kirabolták Erdőelvét. Ezt nem én mondom, hanem tősgyökeres román erdélyiek. Ahogy többen állították, behozták a virus bizantint, a bizánci vírust.

Ion Slavici-ot például az sem törte meg, hogy egyesülésellenessége miatt börtönbe vetették. A börtöneim című munkájában, például, már 1921-ben azt írta, hogy mély szomorúság tölti el, ha arra gondol, hogy holnap vagy holnapután Chişinău, Cernăuţi, Brassó, Kolozsvár, Nagyvárad, Arad vagy Temesvár, sőt Szeben is úgy fog kinézni, mint Bukarest. Nem sok kell ahhoz, hogy Slavici aggodalma beváljon.

Traian Vuia 1922-ben egyszerűen kijelentette, hogy az egész egyesülés egy színházi gesztus volt, amelyet a régi Regát harácsoló kiskirályai nevetve fogadtak, és azt mondták, hogy naivak voltunk, mert nekik csak ajtót kellett nyitni, hogy ők legyenek az urak. Az egyesülés szót sem fogadták el, mondván, ők Erdélyt bekebelezték, az európai háborúban játszott szerepükért kapták. Ez volt a keserű pirula, amit le kellett nyelnünk.

Victor Babeş, aki unionista volt a legelején, azt írta ismerősének, Sever Bocunak, hogy ezt az egész egyesülést nem úgy értette, hogy jogainktól megfosszanak, és a kincseinket ne mi használjuk.

Octavian Goga is rájött az igazságra: „Kóklerek országa, semmi ország, amely elbukott Európa értékfelmérő vizsgáján… Ide süllyesztették a közönséges politikusok, a erkölcscsőszökké átvedlett tolvajok, az egész életükben magukat áruló miniszterek, a csempész képviselők…”

És végezetül, Iuliu Maniu II. Károlyhoz intézett levelében aprólékosan kielemezte, hova vezetett ez az egyesülés. A skrupulus nélküli kizsákmányolás, a megállás nélküli hajsza a meggazdagodásért, társítva az erkölcstelenséggel és az arcátlan korrupcióval megsértette e táj­egység közérzetét és a valahai egészséges erkölcsét.
Úgy látszik, minderről a Román Akadémia elnöke nem olvasott. Nála a „virus bizantin” még hat.