A Besenyői-tó áldozatai

Dálnoki Sándor nyugalmazott sporttanár, a maksai iskola volt igazgatója létrehozása óta (1977-ben kezdődtek el a munkálatok) szerelmese a sepsibesenyői tónak, ezért annak északnyugati partján 1983-tól időszakosan, majd az 1989-es rendszerváltás után végleg megtelepedett. Jó ismerője tehát a 86 hektáron elterülő víztükörnek, amely az évek során tudomása szerint tizenegy áldozatot szedett, hetet pedig ki tudott menteni.

Bedő Zoltán

2018. augusztus 27., 00:132018. augusztus 27., 00:13

Mentő- és rendőrautók, valamint a készenléti felügyelőség járműveinek szirénahangja verte fel augusztus 5-én a Besenyői-tó környékének vasárnapi csendjét, illetve zavarta meg a benne fürdőzők és partján lazítók nyugalmát. A nagy zajjal és erőkkel történt kivonulás nem egy összehangolt gyakorlat, hanem mentési kísérlet része volt. Egy 18 éves keresztvári (Brassó megye) fiatalember ugyanis eddig tisztázatlan körülmények között lefordult a gumimatracáról és elmerült a vízben. Élettelen testére több mint három óra kétségbeesett keresés után akadtak rá, és emelték ki a hullámsírból. Dálnoki Sándor ezúttal is megpróbált segíteni, de sajnos mindhiába.

Hét életet adott vissza

A tanár úr háza egy magaslaton található a besenyői oldalon, kertje pedig a vízpartig nyúlik, ahol két hatalmas szomorúfűz árnyékában kora tavasztól késő őszig ringatózik egy deszka, vagy csónak. Így rálátása van a tóra, és baj esetén az is van, amivel segíteni. A mentés lehetősége adva van tehát, és ő, amikor csak tehette, élt is vele. A szabadidejében ugyanis évtizedek óta szemmel tartja a vizet, felfigyel minden furcsa mozdulatra, illetve neszre, és azonnal közbelép, ha a helyzet ezt megköveteli. Felelős magatartásának eddig heten köszönhetik, hogy életben maradtak. Éppen ezért arra kértük, hogy említsen meg néhány olyan esetet, amely tragédiába torkollott, vagy rosszul is végződhetett volna.
Elmondása szerint az első szerencsétlenség, amelyet a helyszíntől való távolléte miatt nem tudott megakadályozni, a kommunizmus vége felé következett be. Egy ötödikes maksai kislány volt az áldozat, aki az osztálytársaival együtt tanárok felügyelete mellett lubickolt a vízben. Senki sem vette azonban észre, hogy leereszkedett az úszógumija, s ennek következtében alámerült.
A második esetben egy fiatal nő, röpke hét alatt szerzett úszótudományát szerette volna kipróbálni, de a merész kísérlet kis híján az életébe került. Szerencséjére az udvaron tevékenykedő Dálnoki Sándor felfigyelt a kiskorú fiához alig hallható hangon intézett segélykérésére, és így közbe tudott lépni.

Tapasztalt úszók is megjárhatják

Egy másik alkalommal éppen a vendégeivel beszélgetett a kerti asztalnál ülve, amikor a vízben pancsoló gyerekek között megpillantott egy kapálózót. Azonnali cselekvéssel az ő életét is meg tudta menteni.
Olyan is történt, hogy egyik ismerőse a tavon befelé tartó csónak nyomába eredve tűnt el szó nélkül a víz felszínéről, és csak utána ugorva tudta a belefulladását megakadályozni. Amint az utólag kiderült, nem tudott úszni, ráadásul ezt szégyellvén még végveszélybe kerülvén sem kiáltott segítségért. Így csupán a Gondviselőnek és Dálnoki éberségének, valamint lélekjelenlétének köszönhető, hogy ép bőrrel megúszta ezt a kalandot.
Amint a továbbiakban megtudhattuk, tapasztalt úszó is veszélybe kerülhet, ha eltekint a megváltozott körülményektől. Nem mindegy ugyanis, hogy nyugodt, vagy a szél által felkorbácsolt vízfelület vesz-e minket körül. Az utóbbi esetben ugyanis akaratunkon kívül is belekortyolhatunk, ami bajok forrásává válhat. Egy kisportolt, még a Himaláját is szerencsésen megjárt idősebb férfi például emiatt szinte halálát lelte a tóban. Csak csónakkal sikerült az utolsó pillanatban megmenteni.
Két fiatalnak a kajakja fordult bele a vízbe, s mivel az egyikük nem tudott úszni, ez kis híján az életébe került. A víz alól hozta felszínre a gyorsan merülő testet – szerencsére még idejében.

Fontos a megelőzés
Nem végződött azonban minden eset ilyen szerencsésen, hiszen a már említett kislányon kívül még tízen fulladtak bele a tóba. Közülük kettő, máig ismeretlen módon beleesvén, a többiek viszont fürdés közben.
Az egykor történteket nem a gyógyulófélben lévő sebek feltépése, hanem a megelőzés szándékával elevenítettük fel. Éppen ezért arra kértük e téren tapasztalattal rendelkező egykori pedagógust, hogy fedje fel a tragédiák okait is. Óhajunknak eleget téve ezek közül elsőként az alkoholfogyasztást említette, de közéjük sorolta a helyismeret, felügyelet, tapasztalat, őszinteség és egymásra figyelés hiányát, valamint a túlzott önbizalmat, meggondolatlanságot és felelőtlenséget is. És a fulladásveszélyre figyelmeztető táblákat. Ezek elhelyezését pedig véleményünk szerint a tó gazdái, vagy magukat annak tartók közül bárki megoldhatná, hiszen csupán az embertársunk iránt érzett felelősségtudatból fakadó jó szándék kellene hozzá.