A „büszke székely” hazatért

A már több mint 30 éve Magyarországon élő, haralyi születésű szerzőnek idén jelent meg Budapesten a publicisztikákat, morfondírokat és jegyzeteket tartalmazó kötete. Mint mondta, nem tud elszakadni háromszéki gyökereitől, így nem csoda, hogy írásainak központjában gyakran Kézdivásárhely, itthoni történetek, események, élethelyzetek állnak.

A Kosztándi Képtárban tartott bemutatón mozzanatokat ismerhettünk meg a szerző kicsit sem egyhangú életéből. Haralyon született, a középiskolát Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön majd Marosvásárhelyen végezte. Tíz év után költözött vissza Kézdivásárhelyre, a Megyei Tükörnél kezdett írni a gazdaság rovatba. Ezután egymást váltották munkahelyei, közben Budapestre költözött.

Az írás egy időre háttérbe szorult életében. Első versei 1968-ban jelentek meg, viszont kötetben (Végső fokon) viszonylag későn, 1995-ben kerültek az olvasó elé. – Nem azzal a tudattal éltem az életem, hogy nekem minden áron írnom kellene, valahogy mindig másban kerestem boldogulásomat – magyarázta a szerző.

Aztán 2015-ben kezdett ismét közölni publicisztikákat a Székely Hírmondóban. Borcsa János szerzővel levelezett, majd neki köszönhetően jelent meg első írása a lapban, azt követően 2017-ig folyamatosan közölt. A Hírmondóval párhuzamosan a Háromszéknél is közölt, Morfondír cím alatt jelentek meg írásai. Ezen írások képzik a bemutatott könyv egy részét.

– Szurkos András nagyon figyel a világban történő eseményekre, a magyarországi közéleti történésekre, de természetesen mindarra is figyel, amely az erdélyi közéletben történik, a székelység körében, nem utolsó sorban arra, ami Kézdivásárhelyen történik – emelte ki az írások kapcsán felszólalásában Ambrus Ágnes nyugalmazott tanfelügyelő.

A kötetből Mike Bernadett, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem keleti nyelvek és kultúrák, török szakirány mesterszakos hallgatója olvasott fel két írást. A Megesett a baj című műben a szerző 2018-ban a centenáriumra reflektál, míg a Székely furfang című írás a székely észjárást járja körül. Bernadettet követően a szerző is felolvasta a kedvenc írását, a Nem találok szavakat címűt, amely a magyar nyelvről, annak szépségéről szól.