56 – A szabadság éve

Székely Hírmondó

2018. október 24., 00:252018. október 24., 00:25

Háromszék több települése is lerótta kegyeletét tegnap 1956 hősei előtt, örvendetes módon a helyszíneken többen-kevesebben ugyan, de ott voltak a fiatalok, akik ünnepi műsorokkal készültek az ünnepre, és megfogalmazták gondolataikat az események kapcsán.Koszorúzással emlékeztek kedden délelőtt Sepsiszentgyörgyön az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira. Koszorúkat helyeztek el a Gloria Victis-táblánál, majd Szalay Attila 1956-os mártír Csíki utcai emléktáblájánál is tisztelegtek egykori társai, a polgármesteri hivatal vezetői, valamint diákok és emlékező szentgyörgyiek.
Sepsiszentgyörgyön 1957-ben és 1958-ban március 15-én tizenéves diákok titokban koszorút helyeztek el az 1848–49-es emlékműnél az Erzsébet parkban. Tettükért a felnőtt Szalay Attila 18, Ütő Szabó Lajos 15 éves börtönbüntetést kapott. Szalay Attila a sepsiszentgyörgyi textilgyárban volt géplakatos, amikor 1958. március 30-án letartóztatták. 1959 augusztusában halt meg a szamosújvári börtönben. A megemlékezésen jelen volt egykori textilgyári kollégája, Bodos Etelka, aki felidézte Szalay Attila emberségét, jóindulatát és azt a türelmet, igazságérzetet, amellyel barátai, embertársai felé fordult.
Nagy Zoltán, sepsiszentgyörgyi közhivatalnok, végzett történész a koszorúzást követően lapunknak elmondta: a ma generációja azért szerencsés 1956-tal kapcsolatban, mert nem egy poros történet, nem csak száraz szakirodalom, száraz tények és számok halmaza.
– Az 1956-os pesti vagy erdélyi srácok ott járkálnak közöttünk, találkozhatunk velük a templomban, vagy a vasárnapi ebédnél a családban, rokonoknál. A mi dolgunk az, hogy kinyissuk a szemünket, és semmi mást nem kell tennünk, csak kérdezni, kedvesen, érdeklődéssel. Általuk megelevenedik a múlt. Ezek az emberek nem hivalkodóak, viszont, ha érdeklődünk, olyan történelmet tárnak elénk, amiből rengeteget tanulhatunk” – mondta Nagy Zoltán.

Megemlékezés Kovásznán

Kovásznán a Magyar Polgári Párt szervezésében a központi parkban levő Lyukas kőnél emlékeztek meg az 56-os forradalomra. Ferencz Botond MPP-s bizottsági tag köszöntője után ünnepi beszédében Gazda József elmondta: „Az emberiségre rátelepedett egy szörny hatalom. Bűn volt a szó, bűn volt a gondolat. Bűn volt a jóság, a szeretet, még a Hit is. Hogy azt mondtad: Istenem segíts meg!”
Gazda megjegyezte, azokban az időkben a magyarság azt remélte, hogy világ nyugati oldala befogadja Magyarországot a szabadnak vélt országok közé. De nem ez történt. Amerika nemhogy nem segítette meg az országában a kommunista uralmat megdöntő magyarságot, hanem elárulta.
Az elnyomó hatalom pedig tankok ezreivel, óriási erőfölénnyel zúdult rá az országra, s félig lerombolta Budapestet, s vérbe fojtotta a forradalmat, de az a parányi repedés, amely a kommunizmus falán keletkezett, tágulni kezdett, s elindult a kommunista rendszer bukása.
– 56 megfordította a világ menetét, kizökkentette vészes medréből az egész földkerekséget birtokba venni akaró rém-eszmét, a kommunizmus eszméjét, s egy esélyt adott az emberiségnek a megmaradásra – szögezte le Gazda.
A rendezvény fennköltségét fokozta a Pastorala kamarakórus, a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ zenekara, a Havadtőy Sándor cserkészcsapat, Szabó Kamilla és Csősz Csongor diákok fellépése.

Ne feledkezzünk meg 1956 mártírjairól!
A barótiak a Petőfi utcai 1956-os emlékműnél méltóságteljesen rótták le kegyeletüket a magyar szabadságharcosok emléke előtt. A kisebb csoportokban álldogáló, mintegy nyolcvan személy előtt Szabó Miklós, a Székely Nemzeti Tanács Bardoc-miklósvárszéki széki elnöke, Szakács László, Barót város alpolgármestere, illetve Nagy Károly Kázmér, köpeci református lelkipásztor mondtak beszédet. A felszólalók hangsúlyozták többek között, hogy a helynek üzenete van: éspedig a szabadságról szóló, arról a szabadságról, mely a magyar nemzethez tartozó székelyeknek még mindig hiányzik. „Ennek okán soha nem szabad lemondani szabadságjogainkról, kitűzött célunk továbbra is a területi önrendelkezés elérése kell legyen” – hangoztatta Szabó Miklós.
A magyar forradalmárok tetteiből, bátorságából erőt kell merítenünk – a kérdés csupán az, hogy ma van-e még nekünk bátorságunk? Ők ellenszegültek a diktatúrának, a szabadságot választották – nem féltek, és nekünk sem kellene félnünk, mert Isten nem a félelem, hanem a szabadság lelkét adta nekünk, magyaroknak – mondta a város alpolgármestere. Nagy tiszteletes is arra figyelmeztetett, hogy ne felejtsük a forradalmárok értünk hozott áldozatát, mert a felejtés szomorú következményekkel járhat a nemzetünk számára. „Mert, ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság. Őrizzük 1956 emlékét, továbbadva a lángot Isten lelkének legyőzhetetlen szabadságával” – összegzett a lelkipásztor, áldással zárva beszédét. A baróti megemlékezés koszorúzással, a himnuszaink eléneklésével ért véget. Közreműködött a Csala Kürtje fúvószenekar, verset szavalt Csog Szabolcs (felkészítő tanára Csog Orsolya).

A szabadság ott kezdődik, ahol véget ér a félelem

Több százan gyűltek össze tegnap este Sepsiszentgyörgyön az ‘56-os emlékparkban, ahol a Cantus Firmus által előadott szózat után Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője Bibó Istvánt idézte: a szabadság ott kezdődik, ahol véget ér a félelem.
– A félelem ma is itt jár közöttünk: hogy melyik iskolánkat veszik el, hogy kit visznek el, hogy melyik szimbólumunkat tiltják be, melyik köztéri szobrunkat gyalázzák meg. A cél most is ugyanaz, mint korábban: megtörni a szabadságot, és joggal merül fel a kérdés, hogy vajon 62 évvel 1956 után tudunk-e pesti srácok lenni, vagyunk-e elegen pesti srácok – vetette fel a főosztályvezető.
Sorbán Boglárka, a Székely Mikó Kollégium tizedik osztályos tanulója, az est ifjúsági szónoka azt mondta: Kaotikus harcokkal telített világunkban nem akarjuk meghallani a múlt visszhangját, nem akarjuk figyelembe venni őseink bátor tetteit, csak szédelgünk reményvesztetten a jövő peremén. De ha hátranéznénk, biztos rádöbbennénk, hogy rajtunk, fiatalokon múlik a magyarság, székelység jövője.
Az egybegyűltek megkoszorúzták az 1956-os emlékművet, majd fáklyákkal vonultak az Erzsébet parkba, a kommunizmus áldozatai emlékére felállított kopjafához. <<