Farkaslakától a Hagi Akadémiáig

A Konstanca közelében létesített Hagi Akadémián korosztályonként összesen 56 vidéki játékost foglalkoztatnak, Szilárd korcsoportjában 16-an vannak, közülük 8-an az országból származnak, a többiek helyiek. A sportcentrumban összesen három magyar játékossal futhatunk össze, Szilárd mellett van egy szovátai és egy marosvásárhelyi fiú. A 2010-es évben vele együtt négy gyereket vett fel az intézmény, közülük egyet már eltanácsoltak. Szilárdot az akadémia szakemberei a brassói Hagi Danone-kupán fedezték fel, 1500 gyerek közül választották ki. Akár öt évig is itt lehet az otthona (ez szinte csak rajta és teljesítményén múlik), ahol Ilie Dumitrescu, Petre Marin fiaival és Adrian Mutu unokaöccsével együtt tanulja a labdarúgás fortélyait. Eddig két külföldi turnén vett részt csapatával. Hollandiában legyőzték a Stuttgart, a Twente, az AZ Alkmaar és a Hertha Berlin korosztályos csapatait (utóbbin ollóból talált be), míg a Leverkusentől és az Ajaxtól kikaptak. Törökországban kétszer játszottak a Galatasaray ellen, az első találkozón gólt fejelt, és nyertek 6–5-re úgy, hogy 6–0-ra vezettek, míg a második mérkőzést elcsalták a bírók a házigazda javára.

A létesítmény egyelőre csak a sport területén foglalkozik velük, a csapatnak van külön kapusedzője, erőnléti edzője és technikai edzője, hetente orvosi viziten vesznek részt. A Hagi Akadémia egyedülálló Európában, hiszen magánemberként senki sem fektet be ennyi pénzt az utánpótlásba: egy játékos nevelése évi 20 000 euróba kerül. Az sportintézmény egyértelműen külföldi exportra termeli a játékosokat, és nem a nagyvárosokban keresi a tehetségeket, hanem vidéken. Hátránya, hogy sok odakerült játékosnak traumát okoz, nehezen tudja feldolgozni a szülőktől való távollétet, és ez kihat teljesítményére is. Szilárd produkciójára eddig nincs panasz, hiszen már 19 gólt lőtt.

– Mit kell tudni rólad?

– Magyari Szilárd vagyok, 1998. május 20-án születtem Farkaslakán, most ősszel kezdtem a hatodik osztályt.

– Hogyan figyelt fel rád a Hagi Akadémia?

– Botorok János csapatával (1997–98-as születésűek) vettünk részt egy négyfordulós tornán, melyet megnyertünk, így indulhattunk a Brassóban rendezett, Hagi-kupa elnevezésű országos tornán. Bár a nyolcas csoportban csak negyedikek lettünk, mégis felfigyeltek rám az akadémia szakemberei, szóltak apumnak, hogy menjünk le Konstancára tesztelésre. Egy hónapot töltöttem ott, jöttek az edzések, mérkőzések, az akadémia csapatával több tornán indultunk, egy újabb brassói tornát meg is nyertünk, ezután szóltak nekem, hogy felvettek. Augusztus vége óta vagyok az akadémián.

– Milyen volt a beilleszkedés a csapatba? A nyelvi problémákat hogyan oldottad meg?

– Amikor odakerültem, megkérdezték, milyen poszton játszom. Alig tudtam valamit románul, és csatár helyett középhátvédet mondtam. Szerencsére a csapattársak sokat segítettek, így hamar belejöttem, most már egyre jobban beszélem a nyelvet. Amúgy soha nem csináltak gondot belőle, és látták is, hogy hamar tanulok.

– Gondolom, van honvágyad.

– A téli vakációig összesen egy hetet tudtam itthon tölteni. Nagyon hiányoztak a szüleim, a barátaim, emiatt csökkent is a teljesítményem, így edzőim úgy döntöttek, hogy hazaengednek egy hétre.

– Milyen a napi programotok?

– Reggel fél hétkor kelünk, héttől reggeli, majd suli egyig. Ebéd után háromtól edzés, utána tanulás, kicsi kikapcsolódás, majd alvás.

Mit mond az edző?

Már a kezdetektől, öt éve foglalkozom vele. Folyamatosan fejlődött, de ahhoz, hogy igazi focista legyen, szükség van erre a lépésre, mindenképpen hasznára válik. Két-három éve szerepelünk olyan bajnokságban, melynek országos szinten is megvan a döntő tornája, a zónadöntőre minden évben eljutottunk, nem csoda, hogy felfigyeltek rá, mert kiemelkedik korcsoportjából. Minden korosztályban találunk egy-két tehetséget, biztosan lesznek még olyan fiatalok, akikre felfigyelnek. Én a jövőt látom Szilárdban. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy igazi labdarúgó váljék belőle. Itt most nem a körzetire vagy a megyei bajnokságra gondolok, hanem legalább első ligás labdarúgóra. Persze ez még nagyon messze van, és sok minden döntő lehet, de jövője elsősorban rajta múlik. Sok sikert kívánok neki, valóban azt szeretném, hogy nagy focista legyen – mondja Botorok János labdarúgóedző.

Az interjú teljességében elolvasható az Udvarhelyi Híradó szerdai, január 12-ei lapszámában.