Szünet után húzott bele a BC Mureș

Más szóval az együttes ott folytatta, ahol Csíkszereda ellen abbahagyta, amely mérkőzés után a marosvásárhelyi vezetőedző azt nyilatkozta, hogy nehéz felpörögni a gyengébb ellenfelekkel szemben, miközben azokon nincs teher. A Dinamo annak ellenére vezetett a találkozó első perceiben, hogy nem dobott jó hatásfokkal, a marosvásárhelyiek azonban sokat bizonytalankodva kezdtek, nem igazán találták a megoldást a bukaresti emberfogással szemben, bár a fővárosi játékosok képzettsége egyértelműen a BC Mureș tagjaié alatt maradt. Ilyen körülmények között Pekovics triplái tartották csupán a frontot, a szerb ötször talált be az első félidőben hat próbálkozásból a félkörön túlról, s lehet számolni, hogy ezek a pontok nélkül hol lett volna a marosvásárhelyi csapat a találkozó felénél, miközben Cooley egyedül négy ellentámadást pazarolt el, összpontosítás hiánya miatt.

Ennek ellenére teljesen nyilvánvaló volt, hogy a marosvásárhelyiek nem veszíthetik el a találkozót, akármilyen halványan játszanak is, láthatóan annyival jobbak voltak az ellenfélnél, s ez még inkább megmagyarázhatatlanná teszi az őszi kudarcot, még akkor is, ha akkor a fővárosiak idegenlégiós kontingense még teljes létszámú volt, hisz a pad akkor sem segítette őket.

Nem sok dicséretet kaphattak a házigazda csapat játékosai a szünetben a vezetőedzőjüktől, mert a folytatásra már határozottabb együttes jött ki az öltözőből, a védelem is jobban működött, sok esetben állítva megoldhatatlan feladat elé a Dinamo két legponterősebb játékosát, Blockert és Johnsont, míg a támadásban valamivel kevesebbet hibáztak, noha csökkent a távoli dobások hatékonysága: Pekovics már nem talált be, Forte pedig hétszer veselkedett neki, amíg végre először gyűrűbe hullott a labda.

Ebben a játékrészben a követés és a támadó lepattanók feljavulása segítette a marosvásárhelyieket, hisz több pont esett követésből, amikor a dobás pontossága kicsit hibádzott: a statisztika nem kevesebb mint 16 támadó, összesen 53 lepattanót számolt össze, ami igen jelentős szám.

A végére a BC Mureș 29 pontos fölénnyel nyert, ez azonban kicsit csalóka, mert csak a végére alakult ki, a 27. percben még csak hét pont volt az előny, azonban a Dinamo rövid padja nem tudta negyven percen át tartani a frontot.

Szrecsko Szekulovics a siker dacára roppant ingerült volt a találkozó után, korábban még soha nem láttuk ennyire bosszúsnak:

„Nem vagyok elégedett, aludtunk az első félidőben – mondta –. Sokkal több küzdőszellemet várok, egy sokkal szerényebb csapat ellen nem lett volna szabad félidőben csak hat ponttal vezetni.”
Közvetett módon Szekulovics célzott elégedetlenségének okozójára is, amikor arra a kérdésre, hogy miért nem játszott Baczó Balázs ezen a találkozón, ezt válaszolta:

„Szándékosan nem küldtem be, mert az előző meccsen, amikor ő hibázott, mindenki azt mondta, hogy miatta voltunk gyengébbek. Hát most megadtam a lehetőséget azoknak, akik nagy játékosoknak képzelik magukat, mutassák meg, hogy megérdemlik a magas fizetésüket.”

A Dinamo elleni győzelem a harmadik siker az „öt kötelező” sorozatból, a soron következő meccs valamivel nehezebb lesz, mert idegenben, Giurgiu ellen kell begyűjteni a két pontot.

BC Mureș Marosvásárhely – Dinamo Bukarest 92:63 (21:17, 24:22, 25:14, 22:10)
Vezették: Gabriel Dima (Bukarest), Bertalan István (Kolozsvár), Marius Epure (Rm-Vâlcea).
BC Mureș: Pekovics 21 (5), Dumitru 13, Watson 13, Stănescu 12, Cooley 11 (3), Forte 10 (1), Lăpuște 10, Alekszejev 2, Paliciuc.
Dinamo: Blocker 20 (1), Johnson 16, Aktas 12, Sipos 7 (1), Bădilă 3 (1), Pîrlog 3, Sandu 2, D. Ioan.