„Csúcstámadásra készen álló alpinisták vagyunk”

– Látni és érezni, hogy jobban örülnek az idei bronznak, mint a tavalyi második helynek. Értékesebb? Nehezebb volt megszerezni?

– Sokkal. A tavaly, mint a bajnokság meglepetéscsapata egy eléggé jó „ösvényre” találtunk a döntőig, az idén viszont minden ellenfél jobban figyelt a Maros KK-ra, hisz mindenki minket akart megverni. Ez viszont nem meglepő, a kezdettől fogva tudtuk, hogy az idén nehezebb dolgunk lesz.

– A dobogó harmadik foka is egyesek számára meglepetést jelent.

– Marosvásárhely már nem egy meglepetéscsapat, az ellenfél is, a közönség is számol velünk. Az, hogy valaki két évben egymás után a dobogón végez, valamit elárul. Remélem, hogy a hasonlóan jó, vagy akár még ennél is jobb helyezések megszokottá válnak.

– A vásárhelyi kosárrajongók a második és harmadik hely után egy arányérmes csapatot szeretnének. Mutatkozik-e erre esély?

– Én is nagyon remélem, hogy a második és harmadik helyezést nem a negyedik, hanem az első követi. Hogy ez összejön már a következő bajnokságban vagy még várni kell erre egy pár évet, nem tudom. Tény, hogy a Maros KK olyan mint az az alpinista, aki alaptáborát nagyon magasra helyezve bármikor készen áll a csúcstámadásra.

– A jelenlegi kerettel vágnak neki a következő pontvadászatnak vagy ismét teljesen átforgatják?

– Mi nagyon szeretnénk megtartani az összes húzóemberünket, de egyelőre még korai erről beszélni. Valamennyi játékosnak lejárt a szerződése, és mindenkivel külön-külön kell tárgyalnunk. Jelen pillanatban még azt sem tudjuk, ki menne, ki maradna. Vannak elképzeléseink, tudjuk kit szeretnénk Vásárhelyre szerződtetni, de konkrétumokról még korai lenne beszélni. Egy dolog biztos: újabb idényre írtunk alá szerződést Szrecsko Szekulovics szerb edzőnkkel.

– Miben rejlik annak a titka, hogy a hazai bajnokság legjobb négy csapata között három erdélyi?

– Ebben nincs semmi titok: Erdélyben magasabb a kosárlabda-kultúra, itt sokkal komolyabban, odaadóbban foglalkoznak ezzel a sportággal. Nagyváradon, Kolozsváron is megmutatkozott, hogy nem egyik napról a másikra, hanem hosszútávra terveznek. Megvallom, örülök, hogy a Várad megszorongatta az örökös első Ploieşti-et, és szívből kívánom a Körös-partiaknak, hogy nyerjék meg a bajnokságot, ezáltal megnyitva Pandora szelencéjét.

– A hazai kosárlabda-bajnokság szintje – mindenekelőtt az idegenlégiósoknak köszönhetően – jelentősen nőtt. Mikorra számíthatunk némi előrelépésre a válogatott szintjén is?

– Meggyőződésem, hogy két-három éven belül a válogatottnál is megmutatkoznak az eredmények. Jelenleg a nemzeti csapatnak van egy pár olyan alapembere, aki klubcsapatában is húzóembernek számít. Ez komoly teljesítménynek számít, hisz – ezt nem csak én mondom, hanem a szakemberek is így látják – a román pontvadászat Európa egyik legerősebb bajnokságává nőtte ki magát.