Vlad Caba: nagyon bonyolult évünk volt

– Összefoglalná egy mondatban az elmúlt szezont?

– Bonyolult. De szerencsére a bajnokság végén maximálisan kihoztuk mindazt, amit ebből a bonyolult évből ki lehetett. Amikor egy adott pillanatban úgy tűnt, hogy nem fogunk komoly eredményt elérni. Mindent az előző években elért eredményekhez viszonyítottunk, volt egy szint, amihez hasonlítottuk. Ez természetesen pozitív dolog, hogy mindig is kimagasló eredményeket akarunk elérni. Nem elégszünk meg semmivel sem, ami ezen szint alatt van. Ez sokat elmond arról, hogy mennyit fejlődött a klub az elmúlt években. Nagy reményekkel indultunk neki a tavalyi bajnokságnak, ám sok kiábrándító dolog következett, majd jött a megkönnyebbülés, hogy mégis kihoztunk valamit a végén, zsinórban negyedik éve ott leszünk Európában. A pozitív dolgokra is figyelni kell, hogy ez a kis város minden évben ott van Európában, a világsportban letettük kézjegyünket, egyre jobban megismernek minket a környező országokban. És sikerült elérni ezt ebben a bonyolult évben is.

– Mit kifogásol, mik voltak a negatívumok?

– Elsősorban saját magamnak kell szemrehányást tennem, mivel az év elején kitűzött célok eléréséhez nem a legjobb megoldásokat választottam. Az együttesen belüli, megváltozott kulcspozíciókra nem a megfelelő játékosok érkeztek, és elismerem, hogy nem sikerült elérni bizonyos dolgokat. Amikor sok változást viszel végbe, kisebb csoda kell ahhoz, hogy megtaláld a tökéletes megoldást. Én nem találtam meg ezt, sem a legjobb taktikát, amivel eredményesek lettünk volna. Az elmúlt években tapasztalt kiváló csapatszellem is halványulni kezdett, tavaly nyáron több meghatározó játékos elment az együttestől, és nem sikerült őket hasonlóan harcos mentalitású kézilabdásokkal pótolni. A szezon elején éreztem, hogy lesznek gondjaink, és nem tudtam megoldanom ezeket. Én vagyok a hibás. Annak ellenére, hogy a vezetőséggel közösen hozunk döntéseket, az igazolási javaslatokat én tettem, miután kielemeztem a lehetőségeinket. Biztos lett volna jobb megoldás is, de a játékosügynökök ajánlásai is kiválóak voltak.

– Sok gólt szereztünk, de sokat is kaptunk a mérkőzéseken.

– Ennek oka visszavezethető az előző válaszomra, mivel nem kaptuk meg a megfelelő, erős közösséget. A küzdeni akaró csapatszellem hiányzott. Ha van egy homogén csapatod, játékosaid egymásért is harcolnak, akkor le tudsz fedni pár gyengébb pontot. Idén előjöttek a hiányosságaink, és nem volt meg az a csapatszellem, amihez az elmúlt években hozzászoktunk. Hogy dolgoznak, harcolnak a fiúk, és ha gyengén is játszanak, de mindent beleadnak a pályán. Ennek hiánya idegesítő volt.

– A bajnokságban negyedikek lettünk, a Challenge Kupában az első nyolcban zártunk, míg a Román Kupában az első körben búcsúztunk.

– A legfontosabb számunkra a bajnokság volt. A Román Kupának számunkra nem volt nagy értéke az elmúlt években, mivel a bajnokságban sikerült már elérnünk az európai kupaszereplést. Számunkra a Challenge Kupa-mérkőzések előtt jött a Román Kupa, persze nem utasítottuk vissza a részvételt, de nem is tettünk nagy terhet a játékosok vállára. Ez a romániai lebonyolítási rendszer hibája is, hogy nem a megfelelő időpontban bonyolítják le. Egy csapatnak, amely élre tör, minden szinten helyt kell állnia. Mert az már eleve rossz, hogy a sikerről lemondva állsz rajthoz, és magyarázkodsz, hogy nem bírjuk fizikailag, nincs elég játékosunk stb. A legjobb példa erre a Konstancai HCM, amelynek kiváló szezonja volt, bajnok lett, megnyerte a kupát, és az EHF Kupa négyes döntőjébe is bejutott. Ehhez kell egy minőségi játékoskeret, a fejekben pedig tisztaság szükséges.

Az első három helyen akartunk zárni a bajnokságban. Télen, amikor láttuk, hogy nehezen lesz elérhető ez a cél, átfogalmaztuk azt. A Challenge Kupában az elődöntőt céloztuk meg, nagy lehetőséget szalasztottunk el. A nyolcaddöntőben egy sokkal erősebb csapatot búcsúztattunk, mint a portugálok. Aztán egy olyan együttessel szemben hajtottunk fejet, amely ellen sokkal többet is elérhettünk volna. Itt is számon kell kérnem magam, hiszen az udvarhelyi mérkőzésen nem sikerült megtartanunk nagyszerű előnyünket, majd a második találkozón másodpercekre voltunk a továbbjutástól. Nehéz megmondani, hogy mi hiányzott. Idén nem volt meg az a játékoskeretünk, amellyel komoly eredményeket érhettünk volna el. Az elmúlt években, például amikor a Besiktas búcsúztatott minket, sokkal erősebb, összeszokottabb csapatunk volt. Idén ennyire voltunk képesek. Úgy kell elemezni, ahogy történt az egész. Rosszul kezdtünk, majd kínlódtunk, kínlódtunk, és amikor már szinte mindenki lemondott arról, hogy bármit is elérhetünk, magunkhoz tértünk, feljavult a játékunk, és még saját magunkat is megleptük.

– Mi következik? A csapattól elment hat játékos, jöttek helyettük régiek, újak.

– Egységes csapat tud komoly eredményeket elérni. A kemény, régi csapatmag megtartásán dolgoztunk, vagyis azokat a játékosokat tartottuk meg, akik az elmúlt években bebizonyították, hogy összeszokott csapatot tudnak alkotni, az SZKC-t erősítik. Nem álltunk útjukba azoknak a kerettagoknak, akik keveset játszottak vagy más opcióik is voltak a folyatással kapcsolatban. Számunkra az volt a fontos, hogy azok a kézilabdások folytassák, akik mindig is elvitték a nehezét, és a jövőben is tudnak komoly teljesítményt nyújtani. Adtunk egy második esélyt azoknak a játékosoknak is, akik részesei voltak a korábban nagyon erős csapategységet alkotó SZKC-nak. Itt gondolok Vladimer Rusia és Orbán Levente visszatérésére. Jött Sztojlov, aki ugyancsak macedón, mint az együttes két alappillére, Kuzmanoszki és Majnov. Szerintem nem lesz gond a beépítésével. Sokat elemeztük a játékát, nem szupersztár, egy traktorhoz tudnám hasonlítani, sokat dolgozik, húz, és bízom benne, hogy az SZKC hasznára fog válni. Rusia a csapat motorja volt az elmúlt években, ám ő is új kihívásokat akart, de rájött, hogy az igazi helye ott van, ahol a legjobban érzi magát, azaz Székelyudvarhelyen. Erre alapozunk, és ő is, hogy itt ismét visszanyeri azt a formáját, amikor hátán vitte az SZKC-t. Shota nagyon jó kapus, akinek elég tapasztalata van a bajnokságban, és szerintem a csapat segítségére lesz.

Az a legfontosabb, hogy a jövő idényre tervezett keretben szereplő játékosok régóta ismerik egymást, bíznak képességeikben, tudják, mit érhetnek el közösen a pályán. Ennek nagy pluszt kell jelentenie számunkra. A csapathoz két ifjúsági játékos is csatlakozik, Nagy Andrei és Kónya Hunor. Fizikailag és technikailag is biztató jövő előtt állnak, számukra az alkalmazkodás éve következik. Kerettagságuk egyben egy komoly értékkel bíró jelzés a többi utánpótlás-játékosnak, hogy mindig van esély bekerülni a nagy csapatba. Most Sipos Lóránt vezeti, irányítja az utánpótlást, folyamatosan kapcsolatban vagyunk, így segítségével figyeljük a többi fiatalt is. Ha posztonként elemezzük ki a csapatot, egyedül középen, Kuzmanoszki cseréjénél nem vagyunk teljesen lefedve. Rengeteg ajánlatot kaptunk, de egyik játékos sem tűnt olyannak, aki magával hozta volna azt a pluszt, ami ebben a pozícióban szükséges. Van házon belüli megoldásunk is rá, gondolok itt Ferenczi Botondra, aki a bajnoki hajrára nagyon összeszedte magát. Ez érzékeny pontunk, de nem akarunk kockáztatni. Nagyon nehéz olyan játékost találni, aki megüti Goran szintjét. Természetesen vannak Európában ilyen játékosok, de azok nem jönnek Romániába kézilabdázni. A következő bajnokságban az első hely megszerzése nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Ahhoz tökéletes szezon kell, továbbá az is, hogy hagyjanak játszani. A második helyért kiváló év kell, míg a harmadikért jó évet kell produkálnunk.