A csíkiak húzták be az ötödik meccset

Hokiünnepre gyűlt össze szerda este Magyarország legutóbbi alapítású városának közönsége, majdnem telt ház reménykedett abban, hogy nem halasztják tovább tovább a döntést, s kedvenceik a negyedik győzelmet behúzva megvédik címüket a MOL Ligában. A mindössze 62 éves Dunaújvárosban ugyan nem könnyű olyan épületet találni, amelyik idősebb volna ötven évesnél, de a hokiéletből jól ismert arcokat annál hamarább fel lehet fedezni a közönség soraiban: a bejáratnál köszöntötte a szurkolókat Vargyas László, a korlátnak támaszkodva várta a kezdő bedobást Ladányi Balázs.

De ha a HSC Csíkszereda játszik, akkor nyilván csíkiakat is látni a szebb napokat látott labdarúgó stadion árnyékában található jégcsarnok környékén a MOL Liga döntőjének 5. mérkőzése előtt. Hozó Levente edző például egy szendvicset majszolva jegyezte meg: bár már a serleggel az asztalon csapnak össze az újvárosiakkal, az egész csapat bizakodik, s az utolsó pillanatig bizakodni fog. „Remélem, hogy ezúttal a szerencse is mellénk áll\" – fogalmazott az egykori legendás Sportklub-játékos, mondván, eddig bizony hadilábon álltak Fortuna kegyeivel a döntőben.

Ahhoz azonban, hogy egy csapatnak szerencséje legyen, tenni kell a balszerencse ellen is. S bár ezúttal a csíkiak sikerült elkerüljék, hogy mindjárt az első percekben gólt kapjanak, mégis egy buta védelmi hibából kerültek hátrányba az első harmad második felében: egy, a kapu háta mögül középre kipasszolt korongra csapott rá Artyom Vaszjunyin, s Kozuch lába között a hálóba talált. Piszkáld ki, piszkáld ki! – szólt a Csíkból átvett rigmus dunaújvárosi részről, de a vendégszektorból a lelket a csapatban tartó csíki tábor nem csüggedt. S bár a HSC Csíkszereda játékából sokszor hiányzott az összpontosítás, menetrendszerűen érkeztek az eladott korongok, az emberelőnyös játék steril volt és ötlettelen, mindez mit sem számított, amikor a mérkőzés felénél a hátvéd pozícióból előremerészkedő Bors Huba a lehető legjobban ért bele Fadrny jobboldaltól érkezett átadásába: 1–1!

Ekkor már hosszú percek óta csíki fölényben zajlott a játék, ismét felcsillantak a remények. Támadásba lendültek azonban a hazaiak, s három perccel a második szünet előtt Galanisz előtt akkora lehetőség tárulkozott, amelyet nehezebb volt kihagyni, mint kihasználni, mégis érintetlen maradt a csíki kapu. A harmadik játékrészben folytatódott a balszerencse-sorozat, mindkét részről: ott volt a meccskorong Moldován botján a rendes játékidő lejárta előtt hat és fél perccel, de egyel több cselt engedett meg magának, mint ami szükséges volt. Eldönthette volna a mérkőzést Szappanos is a túloldalt, amikor Kozuch már verve volt, mégsem talált be az üres kapuba. Tíz másodperc volt még a sípszóig, amikor Góga előtt adódott egy olyan lehetőség, amire már aligha válaszolhattak volna a hazaiak, de a korongot a kapu előtt öt méterre tisztán lekezelő hátvéd belebombázta a játékszert Sevelába.

Hatvan perc játék után döntetlen állással kezdték el a hosszabbítást a csapatok, a túlóra a döntő sorozatban kétszer már az újvárosiaknak kedvezett. Most azonban másképp alakultak a dolgok. Gál Sándor vezetőedző ebben a játékrészben sérülések miatt nem használta az első csatársort, de a maradék legénység állta a sarat. Számtalan ziccer kihagytak, s két emberhátrányt is kivédekeztek Moldovánék, s a hosszabbítás már-már egy ötödik játékrész felé csorgott, amikor Moldován egy gyors kontrában forintos passzt adott Fadrnynak, aki egy rövid csellel becsapta Sevelát, bebiztosítva a hatodik mérkőzés lehetőségét a HSC Csíkszeredának.

Jégkorong MOL Liga, döntő, 5. mérkőzés
Dunaújvárosi Dab.Docler–HSC Csíkszereda 1–2 (1–0, 0–1, 0–0, 0–1), hosszabbítás után. Gólszerzők: Vaszjunyin (13. perc) illetve Bors (31.) és Fadrny (78.). Az egyik csapat negyedik gyúzelméig tartó párharc állása: 3–2 a dunaúvárosiak javára. A következő mérkőzést pénteken 17.30 órától rendezik Csíkszeredában.

Mestermérleg
Gál Sándor, HSC Csíkszereda: Nagyon izgalmas mérkőzés volt. Ugyanúgy kezdődött, mint az eddigiek, hibáztunk, gólt kaptunk, de aztán másképp folytatódott. Túl sok lett volna, hogy a harmadik mérkőzésünket is hosszabbításban veszítsük el. Talán jobban akartunk most ezen a meccsen, kis szerencsénk is volt. Otthon folytatjuk, s remélem, még egyszer visszajövünk Dunaújvárosba, s nem mint turista.

Stephan Lundh, Dab.Docler
Két nagyon hasonló játékerőt képviselő csapat játékán most a Csíkszereda nyert, nálunk azon múlott a győzelem, hogy nem használtuk ki a hosszabbításban az emberelőnyeinket. Sok fog múlni azon, hogy miképpen zajlik a háttérmunka, az utazás megszervezése, az étkeztetés. Továbbra is mi számítunk az esélyesebb csapatnak, s amíg van esélyünk, megpróbáljuk kihasználni.