Kovács Ervin Zsolt meghódította Erzberget

Geréb Domokos negyedszer, Kovács Ervin Zsolt pedig hatodszor vágott neki a világ egyik legnépszerűbb versenyének, amelyre idén közel kétezer motoros nevezett be.

– Tavaly a 11. helyen, idén kissé hátrább végeztél. Mi történt?

Kovács Ervin Zsolt: – A 17. helyem sokkal többet jelent számomra, mint a tavalyi 11., hiszen akkor csak a 18-as checkpointig jutottam el, idén pedig befejeztem a versenyt, végig tudtam csinálni. Sokkal erősebb volt a mezőny a tavalyinál, továbbá sérülten kellett versenyeznem, hiszen egy edzésen elestem, a jobb csuklómat nagyon megütöttem, a helyszínen még nem tudtam, hogyan fogok tudni versenyezni, hiszen nagyon fájt.

– Hogyan kell elképzelni az Erzberg Rodeót?

Geréb Domokos: – Minden évben az Úrnapja hétvégéjén rendezik egy óriási ércbányánál. Ekkor a termelés teljesen leáll. Csütörtökönként van a feliratkozás, pénteken és szombaton rendezik a prológot, ezeken lehet kvalifikálni a vasárnapi versenyre. A prológ egy 10–13 kilométeres kanyaros, gyorsasági szakasz, ahol tíz másodpercenként engedik el a versenyzőket.

K. E. Zs.: – Idén a jó pozícióhoz szerencse is kellett, hiszen folyamatosan változott az időjárás, hol havazott, hol esett. Emiatt az első napon nyolcszáz versenyző után leállították az etapot. A második nap kitisztult az idő, de arra már minket nem engedtek be. Emiatt nem jutott be Varga Zsolt a vasárnapi szakaszra.

G. D.: – Kovácsnak nagyon nehéz volt a prológ, de sérülése és a rossz idő ellenére nagyon jól ment, a 27. legjobb időt motorozta, így az első sorból indulhatott. Nekem nem sikerült a legjobban, vasárnap az utolsó előtti sorból indultam, végül 361 embert megelőzve a 71. helyen zártam.

K. E. Zs.: – A prológon kockáztatni kellett, hiszen nagyon alacsony volt a látási távolság, köd volt. 100–150 km/h-s sebességgel kellett hajtani, kétszer ki is csúsztam. A világ jelenlegi legjobbja, a brit Graham Jarvis, aki végül meg is nyerte a versenyt, csak az 52. helyről rajtolt, tehát több gyári versenyzőt is megelőztem a prológon.

– Józsa Norberttel közösen hárman jutottatok tovább. Milyen volt a verseny?

G. D.: – A prológon elért időeredményem miatt nekem esélyem sem volt az élen végezni. Az előttem lévő tömeg teljesen szétnyomta a pályát, de így is eljutottam a 12-es checkpointig a húszból.

K. E. Zs.: – Az első emelkedőn combig érő vízből kellett felmennünk, elesett előttem egy motoros, hogy ne üssem el, a motorján kellett átmennem. Egyből nem bírtam felmenni, visszajöttem, de ekkor már rám indították a második és harmadik sort is, így több mint száz versenyző állt a domb előtt, amelyen mindenki fel akart menni. Ott vesztettem pár percet és pozíciót is, hátracsúsztam, de sikerült behoznom a lemaradásomat. Ha nem vacakolt volna a kezem, akkor az első tízben végezhettem volna, sokszor már a gázhúzással is nagy gondjaim voltak. Büszke vagyok az eredményre, hiszen első romániai versenyzőként be tudtam fejezni a versenyt, ez idáig nem sikerült senkinek az országból. A világ krémje itt van.

– Kétezer motoros iratkozott fel, és alig több mint tucatnyian fejezték be a versenyt.

K. E. Zs.: – Igen, 17-en fejeztük be a versenyt, közülünk 14-en értek be négy óra alatt. Én nagyjából öt percre voltam a finistől, amikor megszólalt a verseny végét jelentő bányakürt. A versenyt olyan világklasszisok nem tudták befejezni, mint például Paul Bolton, őt többször is sikerült megvernem. Behoztam a lemaradásomat velük szemben, ha jó napom van, akár egy pódiumot is elcsíphetek egy ilyen világversenyen.

– Óriási megerőltetés egy ilyen versenyen való részvétel. Mi adja az erőt?

G. D.: – Szerencsénkre voltak udvarhelyi szurkolók is velünk, rengeteget jelentett számunkra a jelenlétük. Sokat segítettek, hiszen voltak olyan emelkedők, amelyekre egyedül lehetetlen volt feljutni, ezen kötéllel húztak ki minket. Nekem a verseny végén olyan izomlázam volt, hogy alig tudtam piszkálni az orromat.

K. E. Zs.: – Saját magam volt a legnagyobb ellenségem, fájó kezem miatt az erőm is elfogyott a verseny végére. Csak négy ujjal tudtam fogni a kormányt, sokszor nagyon nehezen bírtam megtartani a motort.

– A román szövetség hogyan támogat titeket?

K. E. Zs.: – Sehogy. A szövetség nincs mellettünk, nem támogat, még mi kell fizessünk nekik, amikor kiváltjuk a licenceket. 14-szeres országos bajnok vagyok, és semmi segítséget nem kaptam tőlük. Nem tudom, meddig folytatom így velük. Gondolkodom, hogy jövőre magyarországi licencet váltok, és kint fogok versenyezni. Tavaly egy sepsiszentgyörgyi csapatnál versenyeztem, idén már egy Piatra Neamț-i együttesnél vagyok. Szerencsére van Romániában pár komoly pénzdíjas verseny, ha azokat meg tudom nyerni, akkor külföldi, rangosabb versenyekre is eljuthatok. Ez már egyre nehezebb, hiszen rengeteg külföldi versenyző jön ide, emelkedik a színvonal is. Amúgy az idei Piatra Neamț-i versenyen például sikerült legyőznöm a 2013-as Erzberg Rodeo győztesét.

– Meddig lehet ezt csinálni?

G. D.: – Van egy olyan mondás, hogy akkor öregszel meg, ha abbahagyod az endurózást. A legjobbak mind 30-on felüliek.

– És ha valaki neki szeretne fogni?

K. E. Zs.: – Ha tehetség van, akkor nagyon hamar lehet fejlődni. Mi mindenkit teljes mértékben támogatunk, szeretjük tanítani őket, ha van eredménye is, akkor még lelkesebben. Mi magunktól tanultunk, a fiatalok nagyjából másfél év alatt már profi szintre fejlődtek, nekünk addig el kellett teljen 5–6 év. A legnehezebb az volt, hogy megismerjenek és elismerjenek az országban.

– Mit hoz a jövő?

G. D.: – Én már az utazás közben eldöntöttem, ez lesz az utolsó rodeóm. Aztán olyan jó eredményt értem el, hogy egyszerűen nem tudom abbahagyni, jövőre is ott akarok lenni.

K. E. Zs.: – Én jövőre az első ötben akarok végezni, van rá esélyem. Egy hónap múlva rendezik szerintem a világ legnehezebb egyhetes versenyét Szebenben, a Red Bull Romaniacset. Ez a megmérettetés nagyjából 3500 euróba fog kerülni. Minden szakaszon folyamatosan kell kövessen egy szervizautó, naponta elhasználok egy szett gumit, folyamatosan mennek tönkre az alkatrészek, amiket ki kell cserélnünk stb. Szerencsére a barátok eljönnek velem és segítenek. Azt hittem, hogy a Romaniacs szervezői nem tudnak meglepni, de ez minden évben sikerül nekik, nagyon nehéz verseny. Tavaly hetedik lettem a profi kategóriában, ilyenre senki nem volt képes eddig az országból, idén be szeretnék érni az első ötbe.

Az Erzberg Rodeón négy udvarhelyszéki motoros vett részt. Kovács Ervin Zsolt a 17., Geréb Domokos a 71. lett. A 15 éves Józsa Norbertnek lett volna esélye az élmezőnyben végezni, azonban az első checkpointnál elhagyta a rajtszámát, így a 426. helyen zárt.

Jelenleg nagyon erős az udvarhelyi endurós mezőny, hiszen a romániai versenyeket általában az udvarhelyszékiek nyerik. Kovács a profi kategóriában, Varga Zsolt az expertben és a profiban, míg Józsa a hobbiban szokott kimagasló eredményeket elérni.