Világbajnokság anyanyelven – avagy erősebb-e a kereskedelmi jog a közösséginél?

Felháborodott olvasónk jelezte: az egyik műsorszolgáltatóval kötött szerződése értelmében a magyarországi televízióadókat is fognia kellene, a világbajnokság mérkőzései alatt azonban a magyar közszolgálati televízió képernyője sötét marad.

„Miért nem láthatom a mérkőzéseket magyar kommentárral?” – kérdezte –. Hiszen a szerződésben benne van az a magyar nyelvű adó, amely közvetíti ezeket.”

Válaszom, mely szerint minden bizonnyal azért van ez így, mert a román televízió kizárólagos joggal megvásárolta a világbajnokság közvetítési jogát Románia teljes területére, az adott szolgáltató pedig nem kíván szembekerülni a törvénnyel, egyáltalán nem nyugtatta meg a panaszost. S valóban: mi az erősebb? A magyar közösség anyanyelvhasználathoz és az anyanyelven kapott információhoz való joga, vagy az a világszerte alkalmazott kereskedelmi jog, amely országhatárokra bontja le a műsorszórás lehetőségét?

Természetesen az ügy távolról sem egyszerű és egyértelmű. Hisz a mostani foci vb-t is nagyon sokan nézhetik különböző kábeltársaságoknál a magyar televízió adásában, az olvasónk ilyen tekintetben tehát joggal van felháborodva, mert egyesek között kiközösített kettesnek érzi magát. Mindez azonban nem tisztázza az alapkérdést, a közösségi anyanyelv-használati és a kereskedelmi jog látszólag kibékíthetetlen szembenállását. Bármennyire is próbáljuk ugyanis szőnyeg alá seperni a kérdést, s bármennyire is szemet huny egyelőre Brüsszel afölött a világon egyáltalán nem szokványos tényállás fölött, hogy Románia jelentős részén a magyarországi televíziókat akadály nélkül lehet nézni, a tény az tény marad: egyik vagy másik kereskedelmi televíziónak a kábelkínálatból való kivétele elleni tömegmegmozdulások ide vagy oda, tudomásul kell vennünk, hogy mindazok a műsorok, filmek, sportközvetítések stb., amelyeket az adott műsorszórók megvásárolnak, csak Magyarország területére érvényes közvetítési joggal bírnak.

Más szóval, ha valaki nagyon akarja, megbogarászhatja, hogy milyen jogon tűzi műsorra x adó az Erdélyben látható adásában is y filmet, mikor annak a jogát Romániában z adó birtokolja…

Természetesen az, hogy nyakig élünk a törvénytelenségben egyáltalán nem vigasztaló, hiszen egyet kell értenünk a panaszosunkkal: nem mindegy, hogy a meccset milyen nyelvű kommentárral nézzük, mint ahogy Shrek kalandjai sem ugyanolyanok magyar szinkronnal, mint bukaresti román nyelvű feliratozással. Évek óta küzd közösségünk a nyelvi jogokért, s ha mindezt holmi hideg kereskedelmi érdekek próbálják keresztülhúzni, bizony jogtiprást kiáltunk.

Amikor tehát magyarázni próbáltam annak a szolgáltatónak a bizonyítványát, amely a magyar nyelvű vb-közvetítés megakadályozásával – igaz, hogy katolikusabbként a pápánál –, tulajdonképpen a törvény betűjéhez ragaszkodott, nem arattam nagy sikert, hiszen a panaszos szerint az újságíró feladata ezeket a kérdéseket felvetni, hogy a politika megoldást találjon rájuk.

Mert azért mégis jobb lenne, ha egyrészt nem fenyegetne folyamatosan az a veszély, hogy elsötétül a képernyőnk valamilyen műsor előtt, másrészt egyszer s mindenkorra megnyugodhatnánk, hogy nyelvi jogaink nem csupán valami kegygyakorlás eredményei, hanem szilárdan gyökereznek a nemzetközi jogi gyakorlatban.